A sajtó két hete a NAT-tól hangos. Mivel tovább nem tudtam halogatni, keresztülrágtam magamat az anyagon...
Az elmúlt napok vitáit, hőbörgéseit hallgatva/olvasva kialakult alapvéleményem nem változott, sőt megerősítést kapott: ezek messze nem arról szóltak/szólnak amiről kellene vagy lehetne. Ezek ideológiai alapú pengeváltások, fröcsögések voltak és félő, hogy lesznek is. Az a jelenlegi világunkat megterhelő "Kulturkampf" része, hogy ki hogyan értelmezi, hová helyezi az értékrendjében a nemzeti történelem, a nemzeti irodalom ismereteit. Mivel konzervatívan gondolkodom, engem nem zavar ezek előtérbe kerülése. De mindenkinek szíve, joga máshogy gondolkodni erről. A gond csak az, hogy amíg nem lesz (és látva közállapotainkat, nem lesz!) közmegegyezés és béke e téren, újabb és újabb NAT-okkal kell majd szembenézni. Ami senkinek és semminek nem jó.
Amiről nem szóltak a viták, a megszólalások -jóllehet erről keleltt volna szólniuk- az a NAT bevezetésének a számtalan gondja. Egy mérnökismerős kérdésére fogalmaztam úgy, hogy a helyzet olyan, mintha február elején átadnánk a kivitelezőnek a ház látványtervét, megkövetelve tőle a szeptember 1-i kulcsátadást. De megnyugtatva őt, hogy meg fogja kapni a részleteket (pl. a méreteket) tartalmazó kiviteli terveket, sőt garantáljuk, hogy az építőanyag is megérkezik majd... Ugyanis az az anyag, amit nyilvánosságra hoztak, az csupán a látványterv, a NAT elvi fejezete. A gyakorlatot, a "kivitelezést" leíró rész, a kerettanterv "majd elkészül". Jóllehet a részletek, amiben az ördög lakozni szokott, ebben szerepelnek. Ezen felül "ígérettel bírunk arra", hogy időben elkészülnek a tankönyvek is, azaz lesz "építőanyag". Miért kellene ebben a helyzetben a kőműveseknek, ácsoknak idegeskedniük?
Csakhogy ez utóbbi esetében már láttunk egyet s mást. Például azt, hogy a tankönyvrendelést húsvétkor kell leadni, és a még meg nem írt könyvek (érthetően) nem szerepelnek a rendelési listákon. Nyilván el fognak készülni szeptemberre (vagy amint már megéltük párszor októberre, vagy novemberre, vagy a következő szeptemberre...), de hogyan lehet majd hozzájuk jutni?
De a helyzet ennél azért kicsit cifrább, ugyanis a sok okos és felelős szakember, a jogszabály főszövegének egyetlen mondata kivételével elfelejtkezett arról, hogy 30 éve vannak (nem is kis számban) hat- és nyolc évfolyamos oktatási intézmények. Így ezekről nem beszél a NAT. De ne legyek igazságtalan, a bejelentés után kb. egy héttel elhangzott az ígéret, hogy ez "hamarosan pótolva lesz". Az előbbi építkezéses példához visszakanyarodva, olyan a helyzet, mintha a "munka" kezdete után egy héttel közölnénk a vállalkozóval, hogy bocsánat kicsit módosult a terv, mert nem a képen lévő házat kell megépíteni, hanem egy sorházat. De ne tessék idegeskedni, mindent meg tetszik majd kapni... Ismerve az építőipart, a szakik valószínűleg nem nagyon szofisztikáltan reagálnának erre a hírre.
Az életbe léptetett NAT-nak viszont van egy pozitívuma is! Köszönő viszonyban sincs a vitára bocsátott eredeti tervezettel. Nem mintha bárki figyelembe vette volna a sokak által leírt érdemi kritikákat (pl. hogy nincs értelme a heti 1 órás "komoly"(azaz nem készség) tantárgyaknak), hanem ezektől függetlenül "csak úgy" a kukába került. Nem kár érte.
Mit lehet, mit kellene, ebben a helyzetben tenni? Szép csendben bedobni ezt az egészet is a papírkosárba. Mert ez az anyag, ebben a formában elégtelen...
