Fellengzős újságírói megfogalmazás: "Robbanásszerűen nő a tanárok átlagbére, érkeznek az első kifizetések".

Aha.

Lásd az előző bejegyzést.

Egyébként viszonyítás kérdése az egész... Egy örökbecsű klasszikust idézve: "a Vasedényhez képest"...

Január 1-től él az "átlagosan 21,2%-os" béremelés a pedagógusoknál.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A rideg számok az alábbiak (az értékek bruttó értékek, és a garantált, azaz minimális, illetményt/fizetést jelenti, aminél többet adhat az intézmény fenntartója - ha tud és/vagy akar...):

- egy gyakornok (egyetem utáni 2 év, osztályfőnök nem lehet) bére: 640 900 forint (21,4%-os emelés)

- egy pedagógus I besorolásban lévő kolléga (2-7 év gyakorlat) bére: 653 100 forint (21,4%-os emelés)

- egy pedagógus II besorolású (7+ év gyakorlat) pedagógus bére: 660 400 forint (19,0%-os emelés)

- egy mesterpedagógus (aki pl. a minősítéseket csinálja, az ántivilágban szakfelügyelőnek nevezték, legalább 14 év gyakorlat kell hozzá): 716 900 forint (13,8%-os emelés)

- egy kutatótanár pedig (aki az ifjúság okítása mellett érdemi tudományos munkát végez egy 5 évente megújítandó pályázat keretében, minimum 14 év gyakorlattal): 840 000 forint (12,0%-os emelés)

Ezt egészíti ki az egyetemi végzettségűek esetében + 2%, a "hiánytárgyak" tanárai (matek, info, fizika, kémia, biológia, földrajz) esetén + 7% emelés.

Annakidején nem voltam matek-tagozatos (nem is létezett akkor még ilyesmi...), és a statisztika oktatás is minimális volt az akkori tantervben, így nem tudom, hogyan jön ki ezen emelési százalékokból a 21,2% - de ez az én fogyatékosságom, és történelemtanár lévén ismerem Churchilll örökbecsű mondását is a statisztikáról.

Azt a következtetést nem szívesen vonnám le a fenti számokból, hogy a tudás megbecsültsége nem volt szempont a döntéshozók előtt, hisz aki többet tanult, az kisebb mértékű emelést kapott. Inkább szociálisan érzékenyen értelmezem a tényeket, azaz a jobban rászorulók kaptak nagyobb emelést. (Az más kérdés, hogy sikerült megint a vesztesek csoportjába kerülnöm. Éljek én, az örök lúzer!)

A rideg számok azt mondják, hogy ötvenX évesen, pályám csúcsán, a bruttó alapfizetésem 878 986 Ft.

 Viszonytásképpen egy hír az áruházak világából*: https://mandiner.hu/belfold/2025/01/itt-vannak-a-szamok-ennyit-keresnek-az-aldi-dolgozoi .

Azaz az én "csúcs-fizetésem" egy 8 órás munkaviszonyban dolgozó üzletvezető havi bérét alulról súrolja. Ha a pótlékokat (osztályfőnöki, munkaközösségvezetői) is hozzáveszem, akkor éppen elérem az övékének az alját. A tanárok zömét kitevő ped. I és II besorolású kollégáké pedig egy évek óta ugyanott dolgozó áruházi fizikai dolgozó bérével mérhető össze.

Ennyit érek.

Ennyit érünk.

Ennyit ér a munkám / munkánk.

Pont.

Tanárnak, a nemzet napszámosának, lenni nem foglalkozás, hanem hivatás...

 * Az adott áruházlánchoz semmi közöm. Nem szoktam náluk vásárolni, egyetlen "rokonom vagy boldog ősöm" se dolgozik/dolgozott náluk. Ha más cég adatai is megjelennének a sajtóban, azokat is ide lehetne tenni. Sajnos, nem lenne érdemi eltérés....

   Az idei tanév első félévének slágertémája a tanárok között a NAT-ból kötelezően leteendő vizsga volt. Ugyanis történt vala, hogy az oktatásért felelős miniszter (a belügyminiszter) elrendelte, hogy minden pedagógusnak (azaz az óvónéniknek is!) részt kell venni egy online képzésen a Nemzeti Alaptantervből (NAT). A Közszolgálati Egyetem meg is szervezte és bonyolítja is lefele a vizsgákat.... Én a héten sikeresen letettem a vizsgát. Persze, nem állom meg, hogy ne fűzzek néhány megjegyzést ehhez a.... problématömeghez.

   1, Dr. Balatoni Katalin  helyettes államtitkár asszony bevezetőjéből megtudhattam, hogy az egészre azért van szükség, hogy az érintettek ismerjék a NAT-ot. Idézem: "Ennek a képzésnek az a célja, hogy a pedagógusok megismerjék a hazai köznevelés tartalomszabályozás elveit, céljait, jogszabályi alapjait és gyakorlatát. A 2020-ban kihirdetett Nemzeti alaptantervet (Nat 2020) és a kerettanterveket az elmúlt években felmenő rendszerben vezették be az iskolák, a megújított érettségi vizsgakövetelményeket pedig általánosan először a 2024. tavaszi vizsgaidőszakban alkalmazták.....E képzés keretében megismerhetik a tartalomszabályozás átfogó rendszerét a munkájukhoz legszükségesebb és alapvető jogszabályi ismereteket, a nevelés-oktatásra vonatkozó legfontosabb újdonságokat és változásokat."  Csak az az aprócska probléma van ezzel, hogy iciri-picirit elkésett. Ugyanis a 2020-as NAT szerint érettségiző első osztályok (ahogy a helyettes államtitkár asszony is mondta) az előző tanév végén fejezték be a középiskolai tanulmányaikat, és léptek ki a közoktatásból... Az utolsó "régi -2012-es- rendszerű" osztályom idén érettségizik. Azaz ÖTÖDIK éve tanítok a NAT2020 szerint! Ezt a képzést nem most, hanem a 2019/2020-as tanévben kellett volna megrendezni. Akkor még értelme is lett volna. Így csupán nettó szívatás....

   2, Ennél súlyosabb problémaként éltem meg, hogy a helyettes államtitkár asszony valótlanságokat is állított a tananyagban szereplő videóban. Idézem: "A tananyag elsajátítását szolgáló taneszközök minden évfolyamra elkészültek és térítésmentesen rendelkezésre állnak valamennyi tanuló számára papíralapon és digitálisan is." Saját tárgyam esetében a hat évfolyamos képzéshez idén húsvétkor rendelhettünk először új tankönyveket (a 7. és 8. évfolyam számára). Ezeket a gyerekek (és én is) szeptember másodikán vehettük kézbe először. Azóta digitlisan elérhető a kilencedikes is. Húsvétkor valószínűleg rendelni is tudok belőle az osztályomnak. De a tizedikes, a tizenegyedikes és a tizenkettedikes NEM létezik!. Mi értelme van valótlanságot állítani? (Azt az etikai kérdést ne boncolgassuk most, hogy három évfolyam úgy tanulja végig történelemből a gimnáziumi éveket, hogy nem írták meg nekik az új tankönyveket.)

Az csak oktatástörténeti érdekesség, hogy ezt a problémát úgy "kezelték" eddig az illetékesek, hogy a korábbi NAT-hoz írt tankönyvek címlapján kicserélték a 2012-es évszámot 2020-ra, és újra kinyomtatták azokat. Így állt elő az a helyzet, hogy négy éven keresztül úgy kellett a (hat évfolyamos képzésben tanuló) hetedikeseknek megtanítanom a magyar történelmet a kiegyezéstől napjainkig, hogy a tankönyv az ősemberekkel kezdődött, és a nyugat-római birodalom bukásával zárult. Szakmai kihívás volt a javából! Az már csak a "kis színes" kategóriába tartozik, hogy a 2020-as NAT az ősembereket egyébként kihúzta a tananyagból...

   3, A helyettes államtitkár asszony azon gondolatán, hogy a képzés azért is fontos nekem, mert így könnyebben el fogom tudni készíteni a helyi tantervet, csak sírva nevetni tudtam. Ugyanis ezeket a NAT életbelépése ELŐTT, azaz a 2019/2020-as tanévben el kellett készítenünk. És újat akkor, és csak akkor fogok készíteni, ha a NAT megváltozik. De az nem ez a NAT lesz... (Azt csak remélhetem, de a történelmi tapasztalatok birtokában nem mernék komolyabb tételben fogadni rá, hogy ezt a nyugdíjig hátralévő bő évtizedben megúszom majd...)

   4, A képzés -az oktatásirányítástól sajnos már megszokott módon- sajátossága volt, hogy egy képzési típusról nem vett/vesz tudomást: a hat évfolyamos képzésről. Tanárként választhattam, hogy az 5-8., vagy a 9-12. évfolyamokat tanítom, és ennek az ismereteiből vizsgázom. Jóllehet az általam tanított 8-ból 6 osztály a hat évfolyamos képzésben tanul... (Annyit azért  hozzá kell tenni, hogy a történelem szakmai részben, volt szó erről a képzéstípusról is.) Elhiszem/tudom, hogy az oktatásirányítás egyes meghatározó személyiségei rühellik ezt a képzési formát, de ma (még?) törvényesen létezik, a szülők és a gyerekek kedvelik, és a különféle ranglisták élén szereplő gimnáziumok egy része ilyen képzést nyújt... Nem lenne rossz, ha az illetékesek tudomást vennének a valóságról...

   5, A tananyag és a vizsga alapgondja, hogy olyan dolgokat akart megtanítani nekem, és olyan dolgokat kért számon tőlem/rajtam, amihez semmi közöm... Nem az én "kompetenciám", illetve ha a téma közelébe kerülnék valahogy, akkor is a főnökeim közölnék ezeket, mint peremfeltételeket. A 20 kérdéses vizsgámban három ilyen totál értelmetlen kérdést "dobott a gép" (nem szó szerint idézve):

-Hány tanórája lehet egy 2. osztályos gyereknek egy héten?

-A nemzetiségi iskolákban hány kiegészítő órát lehet berakni egy héten?

-Az általános iskola 8. osztályában napi hány órája lehet a gyerekeknek maximálisan?

   Rövid, tömör és indulatos kérdésem: mi közöm van nekem ehhez? (Esetleg az AI segíthetne egy olyan kérdéssor összeállításában, ami figyelembe veszi, hogy egyházi gimnáziumban, főként hat évfolyamos gyerekeket tanítok történelemre.... Esetleg...., de nem vagyok informatikus...)

   Summa summárum, túlestem rajta, sok óra ment el vele feleslegesen.

   De túléltem, és a kollégákkal is értékes, közösségfejlesztő perceket töltöttünk együtt.

   Mint ahogy azokat is túl fogom élni, akik ma döntéshozóként az életemet keserítik. Én még mindig tanítani fogok, amikor ők már valami egészen mást fognak csinálni... Nagy valószínűséggel nem azt, amit megérdemelnének - de ez nem az én gondom...

Eljött ez a várva várt (?) pillanat is: megkaptam az első, KRÉTA-n keresztül, közvetlenül az orvostól küldött elektronikus igazolásokat. Hurrá-hurrá!

Ugyanakkor az örömöm nem teljes.

Miért?

Azért mert ezek az orvosi igazolások ugyanúgy semmitmondóak, mint az utóbbi időben kapottak: a gyerek betegségéről semmit nem árulnak el. Esetleg ráírta az orvos (az eddigi háromból egy), hogy "egészséges, közösségbe mehet". Más semmi, csak a gyerek és az orvos adatai, a betegség kezdete és vége.

Miért "fáj" mindez nekem? No nem azért, mert kíváncsi lennék, vagy alvási nehézségeim lennének, ha nem tudnám, hogy Lacikával mi történt. Hanem azért, mert osztályfőnökként felelős vagyok a gyerekért (vagy régimódiként csak annak érzem magamat?). Így ha nem tudok a dolgairól, egészségi/fizikai/mentális állapotáról, vagy az azt befolyásoló tényezőkről, akkor nem értem egyes gesztusait, cselekedeteit, így segíteni sem tudok. Vagy csak akkor, amikor már kialakult egy válsághelyzet, és a szülő/gyerek észbe kap, és elmondja, hogy két hónnappal korábban mi is történt... Nem kell feltétlenül nagy drámára gondolni, csak olyan hétköznapi esetre, hogy kevésbé terhelhető a gyerek testnevelés/angol/matematika órán, jobb lenne ha elöl ülhetne, az általa szedett gyógyszernek mellékhatása van, stb. Az őszinteség vagy partnernek tekintés esetén nem akkor tudnám meg a részleteket és a "tessék segíteni"-t , amikor már a harmadik egyest kapta...

Az egész jelenség hátterében az iskola speciális világát nem ismerő jogalkotói hevület áll, amely a jogot mindenek fölé állítja. Erről egy gyermekorvos volt szíves ki is oktatni, amikor pár éve egy huzamosabb hiányzás utáni egysoros igazolás ("beteg volt") után rá mertem kérdezni a diákom betegségre és a hiányzás okára, amit ő igazolt...

Igazolt. 

E kifejezés most viszont új értelmet nyert, mert a gyermekorvosok a digitális igazolással végre felelősséget is vállalnak, kénytelenek vállalni. Az új rendszerben ugyanis adminisztrálniuk kell (szegények, ez hiányzott nekik!) a kiadott igazolásokat. Ezzel vége a világjárvány alatt kialakult aranykornak, amikor a "telemedicina" módszerével is gyógyíthattak, és igazolhatták a hiányzást a szülő közlése alapján, vagy igazolhatták, hogy a szülő azt állította nekik, hogy a gyerek beteg volt...

 "...ezekért az orvos felelősséget nem vállalhat..."

Persze mindez egy beteg helyzet (orvosi) igazolása csupán. A szülők többsége nem tud mit kezdeni a gyermeke betegségével, így vagy nem veszi komolyan azt, vagy a széltől is óvja csemetéjét. A szülő és az iskolát képviselő osztályfőnök között nincs meg az a bizalmi kapcsolat, amire valójában szükség lenne. Az ebbe a kapcsolatba bevont szakember (gyerekorvos) nem rendelkezik egyik irányba se elfogadással, se őszinteséggel, se igazi felelősséggel. Csak igazolásgyártási és adminisztrálási kötelezettséggel.

Bizalom helyett...

Igen, ez így velejéig rossz és nulláról kellene újratervezni a dolgot!

Befejezésül álljon itt néhány "gyöngyszem" a gyűjteményemből:

"Az intézményeknek a házirendjükben kell szabályozniuk a mulasztások igazolását."

Ez a téma másokat is megmozgatott....

"Tisztelettel arra kérem az iskola vezetőségét, hogy módosítsa a házirendet..."

Végül a legfőbb kedvencem:

"Az igazolást a szülő hitelessége alapján állítottuk ki."

Utóirat:

A bejegyzés elkészítése óta a KRÉTA-n keresztül kaptam egy újabb szívmelengető gyöngyszemet. A szabvány értesítésen túl az egyik gyerekorvos az alábbi megjegyzést fűzte az automatikusan generálódó szabványszöveghez:

"Ez egy automatikusan beküldött EESZT igazolás (részletek a csatolt dokumentumban)

Az orvos megjegyzése:
Igazolom, hogy páciensem szülője (gondviselője) a mai nap jelezte, hogy a gyermek az igazoláson feltüntetett kezdő dátumtól kezdve betegség tünetei miatt nem ment közösségbe. Személyes orvosi ellátásra nem volt szükség. Az említett tünetek alapján a betegség várhatóan az igazolás utolsó napjáig gyógyul, a gyermek 1 tünetmentes napot követően akár annál előbb is közösségbe mehet. A szülő figyelmét felhívtam arra, hogy állapotromlás esetén haladéktalanul kérjen orvosi segítséget. Ez a dokumentum az orvos-beteg bizalmi viszony alapján a szülőtől kapott információ alapján készült. A hiányzás időtartamát az határozza meg, hogy a tünetek mikor kezdődtek és a tünetmentesség mikor következik be, ezeket pedig a szülő észleli, az orvos ezért felelősséget nem vállalhat.;"

Ízlelgessük a magyar nyelv szépségeit és a mögöttük meghúzódó gondolatokat: "Igazolom, hogy páciensem szülője (gondviselője) a mai nap jelezte...", "személyes orvosi ellátásra nem volt szükség...", "akár annál előbb is közösségbe mehet...", "állapotromlás esetén haladéktalanul kérjen orvosi segítséget...", "Ez a dokumentum az orvos-beteg bizalmi viszony alapján ... készült...", "...az orvos ezért felelősséget nem vállalhat...". Azt a kérdést pedig, hogy ennek mi értelme van, inkább ne tegyük fel!

A téma úgy tűnik kimeríthetetlen....

A jogszabályi változások érdekesek és egyben értelmetlenek is... - bár ebben semmi meglepő nincs, mert akik kitalálják, megalkotják ezeket, azok nem "iskolai fejjel" gondolkoznak. Nagyjából egy évtized után rájöttek arra, hogy az egy éves átfutás értelmetlenné teszi a mérést, mert igazából nincs visszajelzés-értéke. Ráadásul a nagyfokú digitalizáltság világában (pár éve minden diák digitális felületen oldja meg a feladatlapokat) a feldolgozás valójában nem is igényel túl sok időt. Így eljutottunk oda, hogy a tavaszi megírás után a tavaly ígért "már szeptemberben láthatóvá válnak az eredmények" helyett június 13-tól megnézhetem. Ezt akár pozitív dolognak is tekinthetjük! (Abba ne bonyolódjunk bele, hogy a tanévzárás, bizonyítványírás, érettségiztetés, törvényes nyári szabadság töltése közben mikor lesz időm/energiám/kedvem ezzel bíbelődni.) Viszont ezzel párhuzamosan az elszabadult jogvédelem beletenyerelt a rendszerbe: ma már nem lehet megnézni más iskolák  (összesített) eredményét (tanulóra lebontva eddig sem lehetett még a saját osztályomat se megnézni!). Azaz az egész hercehurca értelme, az összehasonlítás, a "mezőny", a továbbtanulási versenytársak felmérése, vagy egyszerűen a gyerek/fiatal önértékelésének fejlődését segítő viszonyítás kikerült a rendszerből. A jog győzedelmeskedett a pedagógia felett...., és megkoronázandó mindezt, a tanár a tanuló korábbi eredményeit se nézheti már meg. Nehogymá' le tudja mérni a fejlődést, és ötletet, irányt meríthessen belőle - a gyerek érdekébe és javára.... Ész, hová mész!

Gyerekes szülőkkel beszélgetve szembesültem a rendszer egyik (sokadik) öngóljával, vagy maga lábonlövésével. A mérést kitaláló szakemberek megpróbálták számszerűsíteni a gyerek környezetének a tanulásra gyakorolt hatását is. Nem kell komoly pedagógiai stúdium ahhoz, hogy belássuk: a gyerek lehetőségeit, tanulási hozzáállását, motiváltságát befolyásolja, hogy egy alulfűtött szobában próbál tanulni, ahol rajta kívül még öten élnek, vagy egy olyan családi környezetben, ahol könyvek vannak és a család együtt szokott múzeumba menni. Nos ezt próbálták számszerűsíteni a CSH-index segítségével, ami a családi háttér kifejezés rövidítése. Csináltak is hozzá egy vaskos kérdőívet, ami a családban lévő könyvek számától, a lakás szobaszámán és a szülők végzettségén át, a digitális eszközökig mindenre rákérdez. Eddig hibátlan a dolog. Csakhogy szembejön a valóság: a diktatúra fertőzését és berögződéseit még generációkon át hordozó magyar társadalom jelentős részének a reakciója: Ahhoz semmi közük!, és Mi lesz, ha ezeket az adatokat másra is felhasználják? - láttunk már ilyet a (család)történelemben.... Így élve a lehetőséggel, rengetegen nem töltötték ki ezeket a kérdőíveket. Viszont a méréshez való felhasználhatósághoz 3/4-es kitöltöttségre lenne szükség... A digitalizáció nem változtatott ezen a helyzeten, sőt rontott. Egyik barátom lelkesen és a mérések fontosságát szeme előtt tartva (hiába no, műszaki végzettségű) nekiült a kérdőív felületének. Amikor a huszadik percben még csak a felénél tartott, kezdett ideges lenni. Amikor szembesült azzal, hogy mindegyik csemetéje esetében külön-külön meg kell csinálnia ezt, még abban az esetben is, ha ugyanabban az intézményben tanulnak, élt az állampolgári jogával, és kilépett a felületről... Ezek a fránya szülők nem veszik komolyan a méréstudomány igényeit!

Belehallgatva egy vegyes gyerektársaság beszélgetésébe, gyors körképet kaptam az iskolai ügykezelésről is. Volt ahol az előírásoknak megfelelően három napon át, délelőttönként ezzel foglalkoztak a gyerekek, és utána mehetett mindenki haza, a tanárok meg a sarki kispiszkosba, alkoholba fojtani a három értelmetlenül kidobott tanítási nap miatti bánatukat. Máshol, élve a jogszabály adta lehetőségekkel, vették a nem kis fáradtságot és átszervezték az órarendet (közel egy hónapon át, minden nap másik osztályokra figyelve...), és a nap második felére művészeti és készségtárgyi órákat raktak, mentve a menthetőt. De volt olyan hely is, ahol a józan paraszti ész fölülírta a gyermekek pszichéjét előtérbe helyező jogászkodást, és a felmérés végén mindenki elővette a matek vagy angol felszerelését, és a nap folytatódott az órarend szabta keretek között. Mert lehet bohóckodni, de azért az iskola votaképpen a tanulásról kellene hogy szóljon... Költői kérdés, hogy az utókor melyik magatartást és döntést fogja a bölcs jelzővel illetni!

Tanárként én nem láthatom a feladatokat (a diákokat fel is szólítják arra, hogy meg ne próbálják lefényképezni a feladatlapot). Ez a szervezői oldalról érthető: elkészítettek egy 50 feladatból álló adatbankot, azonos dolgot mérő, azonos nehézségű feladattal (nota bene: ez nem kis kihívás lehetett nekik!) és a digitális rendszer ebből válogat a gyerek számára. Ha "kiszivárognak" a feladatok, akkor oda az objektív mérés lehetősége! Valljuk be, van benne némi logika, és a kollégák még a papíralapú korszakban meg is tették, hogy hasonló feladatokat adtak a tanévek során a gyerekeknek, felkészítve őket a mérésre, és belerondítva az objektivitásba. Azért voltak ilyen galádak, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsanak a diákjaik, hisz az iskolák megítélésében, rangsorába a kompetenciamérések eredményét is beépítették... Na ennek most vége, éljen a titkosítás és az objektivitás! Csakhogy... Közben a pedagógus értékelési rendszer (kezdetben ez vala a PÖCS, ma éppen TÉR-nek nevezik...) aktuális változatába beépítették a kompetenciamérések eredményét is pár pont erejéig. És itt a kedélyes házi feladat számomra: meg kell felelnem a diákjaim kompetencia-fejlesztésében testet öltő és számszerűsített, a fizetésemet is befolyásoló új kihívásnak úgy, hogy fogalmam sincs arról, hogy mit és hogyan mérnek, mit és hogyan kérdeznek... Költői kérdés (ugyebár a szerző ezekre nem szokott válaszolni): ezek után mennyire veszem komolyan ezt az egészet?

Ma Budapesten a hőmérsékleti maximum 32-33 fok között volt. Délkeleten meghaladta a 37 fokot is.

Árnyékban.

Az iskoláknak jó nagy ablakai vannak...

...és hála a bölcs döntéshozóknak, még tart az iskolai oktatás....

Érdekes cikkre akadtam a világhálón. Egy nyugdíjba vonult németországi tanár írta meg gondolatait, pontosabban keserveit. Az eredeti írás jelenleg csak előfizetés birtokában olvasható...

Az gondolatai azért izgalmasak számunkra, mert a csak álnéven publikálni merő (!) szerző által leírt két gond közül az egyik nálunk is markánsan jelen van:

"Az esélyegyenlőség fogalmának teljes félreértelmezése vezetett ahhoz, hogy egyszerűen csökkentették a követelményeket, hogy minél többen juthassanak érettségihez. Felidézte, hogy rengeteg gyerek került olyan iskolába, ahová egyszerűen nem volt alkalmas. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy a színvonalat folyamatosan csökkenteni kellett."

"A gyerekeket is olyan illúziókba ringatják, amelyek nem valósulhatnak meg. Ehhez a jegyek is hozzájárulnak. Manapság vannak olyan gimnáziumok, ahol az érettségizők 54 százalékának van ötös átlaga” – fogalmazott. Ma gyakran túlbecsülik a gyerekeik képességeit a szülők – tette hozzá."

"Az „esélyegyenlőség” megteremtése nem az iskolában kezdődik: ha öt-hat éves koráig valaki nem kap megfelelő nevelést, akkor az iskolában már esélytelen, hogy felzárkózzon..."

Az írás pozitívuma, hogy megoldást is javasol, ha csak csírájában is: "Szerinte át kell alakítani a német iskolarendszert, ugyanis az jelenlegi formájában egy ideológiai projektté fajult. ... Azt javasolta, hogy a tanulókat képességeik szerinti osztályokba sorolják, ahol mindenki a neki megfelelő oktatásban tud részesülni, valamint az egyetemi felvételi vizsgák bevezetését is támogatja."

Ha nem szerepelt volna az írásban a másik tényező is (a migráció következményei), akkor azt hihettem volna, hogy a magyar közoktatás gondjairól írt a szerző...

Az iskolák világában jártasak sejthetik, hogy a kompetenciamérésen fogom köszörülni a nyelvemet, amely nálunk ma fejeződött be.

Mi okoz nekem (és sokunknak) hasfájást eme "nemes" kezdeményezésben?

1, A mérés ténye nem új dolog, hiszen egy évtizede van ilyesmi. Viszont nem csak folyamatosan változott a rendszer, hanem bővült is... Idén már minden osztály három napon át, összesen 6 tesztet csinált végig (szövegértés - matematika, idegen nyelv - természettudomány, történelem - informatika). Szintén nagy változás, hogy most már az egészet számítógépen kell csinálniuk. Mivel a gyerekek többsége kapott az állambácsitól gépet, ez elvben nem okoz nagy nehézséget. Elvben. "Csupán" azt a problémát kell kezelni, hogy a tantermekben biztonsági okokból csak egy-két konnektor van, az is a tanári asztalnál. Így tucatnyi hosszabbítós elosztóval előadjuk a Laokon-csoportot, és reggel behálózzuk az adott termet, és mindjárt minden szép és jó lesz!

2, A korábbi években közel egy évet kellett várni az eredményekre. Ez önmagában nevetségessé tette az egész cirkuszt, mert a következő tanév májusában megjött eredményre a rákövetkező tanévben már lehetett is érdemben reagálni... Most (gondolom a digitalizációnak hála) felgyorsult a folyamat: már egy fél év múlva megkapjuk az eredményt! Hurrá!

3, Korábban tanárként csak osztály (tanulócsoport) szintű adatokat nézhettem meg. Amiből megtudhattam, hogy egy gyerek kilóg a többi közül lefelé, kettő meg fölfelé... Hogy ezek kik, ahhoz semmi közöm nem volt. Gondolom  a személyiségi jogok miatt. Nyilván lehetnek tippjeim, és egy gyakorlott tanár mérés nélkül is megmondta volna ugyanezt, de a dolog értelmessége így erősen sérült. Mára változott a rendszer, és már megnézhetem a diákjaim egyes eredményeit! De mielőtt örömtáncra perdülnék, törölték a rendszerből a más diákok adatainak megnézhetőségét. Azaz a diákjaim eredményét csak az osztálytársaik eredményéhez tudom viszonyítani... Így elveszett az a fontos (nem nekem fontos, hanem a gyerek számára fontos!) összehasonlítási lehetőség is, hogy a kortársaik között hol helyezkednek el, a (középiskolai vagy felsőoktatási) továbbtanuláskor mennyire kell éles versenyre számítaniuk majd. Holott ez volt a egész felhajtás legértékesebb adata. Ez volt a legértékesebb adata...

4, Tanárként nem tudom és nem is tudhatom, hogy milyen feladatokat csináltak meg a gyerekek. Ez a szervezői oldalról többszörösen is logikus: kevesebb feladatot kell legyártani, minden évben fel lehet ugyanazokat használni, sőt a szemét tanárok nem fogják gyakoroltatni az adott feladattípust a kölkökkel, így nem hamisítják meg a mérést. Csakhogy pedagógiai oldalról egy olyan mérést, amelynek nem ismerem sem a tartalmát, sem a módját, sem a konkrét célját, elég nehéz komolyan venni, és érdemi tanulságokat levonva változtatni a pedagógiai eszköztáromon. Mit kezdjek azzal az információval, hogy Ubulka történelmi kompetenciája 3,7 egységgel elmarad Verusétól? Mi az ami ebben az én eredményem vagy mulasztásom, mi az amit otthonról hozott vagy éppen nem hozott? Valahol azt kellene eldönteni, hogy mi a fontosabb: a mérés eredménye, vagy annak a munkának a minimalizálása, amit a  minisztériumi háttérintézményeknek kellene végezni? A probléma azért is "necces", mert a tanárok értékelésébe sok egyéb mellett e mérések eredményét is be kívánják számítani. Egy általam érdemben befolyásolni, azaz a módszereim megváltoztatásával fejlődési pályára állítani nem tudott tényező mit ér? Kb. annyit, mint a hagyományos lottószelvényen az öt szám kiválasztása...

5, Nyilván fegyelmezetlen, neveletlen és kíváncsi pedagógusként megkérdeztem a srácokat, hogy mi volt az engem  közvetlenül érintő történelem mérésben. Amit elmeséltek, az köszönő viszonyban sincs a tananyaggal. Ez egyik oldalról logikus: nem azt mérik, hogy mit tud, hanem a "kompetenciáit". Ugyanakkor azzal az eredménnyel, hogy jobban vagy rosszabban kompetensebb (mondjuk) történelemből, igazából semmit nem tudok kezdeni. Egyszerűen nincs érdemi információtartalma számomra. Akkor vagyok/leszek jó pedagógus, ha jövőre komptensebb lesz? Vagy ha 0,1 egységnyi kompetenciával megelőzi a padtársát? A minden téren meglévő, folyamatos és határtalan fejlődés a cél? De azt hiszem e ponton már filozófiai kérdéseket kezdek boncolgatni...

Mindezek miatt én is azok közé az elvetemült és maradi pedagógusok közé tartozom, akik azt érezzük, hogy értelmetlenül megy el a tanévből 3 értékes tanítási nap. Ugyanis ezeken a napokon nem szabad más órát tartanunk. Illetve csak művészeti órát lehetne. Feltéve, ha az órarendben éppen így jön ki. De erre minimális az esély. Az, hogy a négy méréses óra után a mérésben érintett osztály(ok)nak külön csináljunk ilyen órákat kizárt, mert akkor a maradék osztályok életét is fel kéne borítani... Akik ismernek, tudják, hogy szeretek mérni dolgokat (az osztályaim diákjai közül többen rühellték is ezt rendesen...) De egy mérésnek csak akkor van értelme, ha objektív, mérhető dolgot mér és értelmesen teszi ezt. Na itt és most ezeket hiányolom....

Reggel a bemondó örömmel osztotta meg a hírt a nagyérdeművel a mai matematika érettségivel kapcsolatban: az új (2020-as) NAT alapján most érettségiznek először a fiatalok, és az új rendszerben nem kell olyan feladatot megoldaniuk, amely komplex gondolkozást kíván.

Pont.

Pont ez a gond! Miért nyúzzuk a szegény gyerekeket a matematika oktatásával, ha nem az a cél, hogy legalább ebben az egy tantárgyban rávezetődjenek a komplex gondolkozásra, esetleg elsajátítsák ezt a képességet (újmagyarul: kompetenciát)? Ha ezt kihagyjuk a dologból akkor miért nem érjük be a számtan és mértan tanításával? Az bőven elég lenne!

Persze válasz van a költői kérdésemre: amikor a 2020-as NAT készült egy kérdést nem tettek fel a matematika-oktatás kapcsán (se): mi a célja az adott tantárgy oktatásának? Mi a célja a matematika tanításának? Most ott tartunk, hogy a meg nem válaszolásból örömhírt fabrikálunk. A következő lépés az eredménnyé tevés lesz, majd jöhet az érdemek számbavétele és elismerése....

Szerencsére még ősszel megvettem a talicskát! :-)

Köszönjük!

 Így ismét beelőztem a buszsöfőröket!

Bár ez kétes dicsőség..., és azt sem tudom (nem is akarom) eldönteni, hogy ők keresnek-e sokat, vagy én keveset....

 Ezen a ponton jutunk el a hír mögött (nem nagyon rejtetten) meghúzódó két fogas kérdéshez.

1, mennyi is az annyi? 

A szikár tények: 

 (A grafikon forrása: https://mandiner.hu/belfold/2024/01/abran-mutatjuk-igy-novekedett-a-pedagogusok-bere-2020-ota)

Hogy ne csak a buszvezetőkön köszörüljem a nyelvem, két másik területekről hozok adatokat:

"A Sparnál a legalacsonyabb alapbér idén bruttó 365 ezer forint lesz, míg a jelentős helyen lévő egységekben, valamint kiemelkedő teljesítményt nyújtó üzletekben dolgozók legalacsonyabb bruttó bére 435 ezer forint lesz. Ez a közlemény szerint a pénztáros és eladó munkakörökre vonatkozik. A középvezetői bér bruttó 420 és 950 ezer forint között mozog majd." 

"Az Auchan 12,5 és 21,3 százalék között emeli az áruházaiban fizikai munkakört betöltő dolgozók fizetését január 1-jétől – tájékoztatta a vállalat szerdán az MTI-t. A szakképzettséget nem igénylő áruházi pozíciókban az alapfizetések a próbaidő után idén havonta bruttó 380 000 forinttól indulnak, és az elérhető bruttó jövedelem 539 000 forintig terjedhet – ismertették a közleményben. "

A tatai tűzérek buttó 737 000 Ft-os kezdőfizetéssel keresnek jelentkezőket.

Mennyit is keres januártól egy tanár minimálisan? 

- egy gyakornok (egyetem utáni 2 év, osztályfőnök nem lehet) bére: 528 800 forint

- egy pedagógus1 besorolásban lévő kolléga (2-7 év gyakorlat) bére minimum bruttó 538 000 forint

- egy pedagógus2 besorolású (7+ év gyakorlat) pedagógus bére minimum 555 000 forint

- egy mesterpedagógus (aki pl. a minősítéseket csinálja, az ántivilágban szakfelügyelőnek nevezték, legalább 14 év gyakorlat kell hozzá): 630 000 forintot keres minimálisan

- egy kutatótanár pedig (aki az ifjúság okítása mellett érdemi tudományos munkát végez egy 5 évente megújítandó pályázat keretében, minimum 14 év gyakorlattal) legalább 750 000 forintos bruttó bérre számíthat.

Hogy mi a sok, és mi a kevés, az erősen relatív.... Kérdés, hogy kire nézve megtiszteltetés, hogy egy kutatótanár és egy Spar-középvezető nagyjából azonos bérszinten helyezkedik el... Vagy hogy a tanárok zömét alkotó pedagógus2 minősítésűek éppen csak megelőzik a "szakképzettséget nem igénylő áruházi pozíciókban" dolgozókat, és jócskán maguk elé engedik a tatai tűzéreket...

Van két rejtett csavar is a történetben:

- a gyakornokok többsége élvezi a 25 éven aluliakra vonatkozó adókedvezményt. Viszont ez életkori okokból nem érvényes a pedagógus1 besorolásúakra. Így bár az ő bruttó bérük 9 200 Ft-tal magasabb a gyakornokokénál, a nettójuk érdemben alacsonyabb lesz!

- az eddig legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező tanárok (gyakornokok, pedagógus1 besorolás kezdetén lévő kollégák) fizetését, amely elmaradt a diplomás minimálbértől, egy másfél-két éve bevezetett intézkedés révén kiegészítették a diplomás minimálbérre. Most a fizetésük megemelkedik, de ezzel együtt a kiegészítés is megszűnik... Azaz miközben megkapják  30+% emelést, a végösszeg, azaz a "borítékba kerülő" pénz nem ennyivel fog emelkedni!

A grafikon önmagáért beszél. Ugyanakkor szembe kell nézni a keserű igazsággal: a mai világ ide "árazta be" a pedagógusokat. Akkor amikor mindenki a "tudásalapú társadalom" víziójáról beszél. A  "szakképzettséget nem igénylő áruházi pozíciókban" dolgozók anyagi megbecsültségi szintjén lévő emberek fogják ennek az alapjait lerakni? Ez erősen kétséges.

Ezért a helyzetért nem a kormányzat a felelős. Hanem mindazok, akik politikacsinálóként, véleményformálóként,  "írástudóként" ennek a helyzetnek a kialakulásáért tettek, tesznek és a jövőben is tenni fognak. Az ő erkölcsi és történelem előtti felelősségükről az utódok alkotnak majd ítéletet...

2, kommunikáció, ó, ó, ó!

 Az elmúlt bő hónap kommunikációja rémes volt a kormányzat részéről, és nem a bizalomerősítést szolgálta. Történt ez egy olyan közegben, ami eleve nagyon bizalmatlan. Ez hiba volt!

Elhangzott, hogy "januártól várhatóan 32,2 százalékkal emelkedik a pedagógusok átlagjövedelme – jelentette ki a miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatón csütörtökön, Budapesten. Orbán Viktor közölte: a pedagógusbéremeléshez „egy jogi aktus még hiányzik”, Magyarországnak kapnia kell Brüsszelből egy levelet, amely biztosítja a kormányt, hogy a béremelés bizonyos százalékát Brüsszel ki fogja fizetni. Ez a levél bármelyik pillanatban megérkezhet, és a kormánynak kész terve van, hogy mit fog tenni, ha ez megtörténik."

Azután jött a magyarázkodás: "A tárcavezető új bejelentést tett a pedagógusok béremelése kapcsán. Elmondta, pénteken Pintér Sándorék „csak” társadalmi vitára bocsátották a rendeletet, de hogy január elsejétől több mint 30 százalékos béremelés legyen, az Európai Bizottság hivatalos visszaigazolására „feltétlenül szükség van”, de mindezt szóban már többszörösen megígérték – hangzott el. „Ez egy jogi garancia, a nekünk adott tájékoztatás szerint a papír el is készült, csak Brüsszelben ilyenkor mindenki szabadságon van, ezért még nem volt, aki aláírja. „Ha ezt megkapjuk, akkor januártól a pedagógusok nem 10, hanem átlagosan 32,2 százalékos béremelést  kapnak."

Idővel jött a hír, hogy megérkezett a papír...

 A vonatkozó rendelet kiadási határideje január 15. volt. Azután ez 20-ra módosult....

Mondhatnám, hogy vége jó, minden jó, de a mai kommunikációcentrikus világban ez inkább a bizonytalankodás, a teszetoszaság képét sugallja. Ami rossz. Mindenkinek.