Eljött ez a várva várt (?) pillanat is: megkaptam az első, KRÉTA-n keresztül, közvetlenül az orvostól küldött elektronikus igazolásokat. Hurrá-hurrá!

Ugyanakkor az örömöm nem teljes.

Miért?

Azért mert ezek az orvosi igazolások ugyanúgy semmitmondóak, mint az utóbbi időben kapottak: a gyerek betegségéről semmit nem árulnak el. Esetleg ráírta az orvos (az eddigi háromból egy), hogy "egészséges, közösségbe mehet". Más semmi, csak a gyerek és az orvos adatai, a betegség kezdete és vége.

Miért "fáj" mindez nekem? No nem azért, mert kíváncsi lennék, vagy alvási nehézségeim lennének, ha nem tudnám, hogy Lacikával mi történt. Hanem azért, mert osztályfőnökként felelős vagyok a gyerekért (vagy régimódiként csak annak érzem magamat?). Így ha nem tudok a dolgairól, egészségi/fizikai/mentális állapotáról, vagy az azt befolyásoló tényezőkről, akkor nem értem egyes gesztusait, cselekedeteit, így segíteni sem tudok. Vagy csak akkor, amikor már kialakult egy válsághelyzet, és a szülő/gyerek észbe kap, és elmondja, hogy két hónnappal korábban mi is történt... Nem kell feltétlenül nagy drámára gondolni, csak olyan hétköznapi esetre, hogy kevésbé terhelhető a gyerek testnevelés/angol/matematika órán, jobb lenne ha elöl ülhetne, az általa szedett gyógyszernek mellékhatása van, stb. Az őszinteség vagy partnernek tekintés esetén nem akkor tudnám meg a részleteket és a "tessék segíteni"-t , amikor már a harmadik egyest kapta...

Az egész jelenség hátterében az iskola speciális világát nem ismerő jogalkotói hevület áll, amely a jogot mindenek fölé állítja. Erről egy gyermekorvos volt szíves ki is oktatni, amikor pár éve egy huzamosabb hiányzás utáni egysoros igazolás ("beteg volt") után rá mertem kérdezni a diákom betegségre és a hiányzás okára, amit ő igazolt...

Igazolt. 

E kifejezés most viszont új értelmet nyert, mert a gyermekorvosok a digitális igazolással végre felelősséget is vállalnak, kénytelenek vállalni. Az új rendszerben ugyanis adminisztrálniuk kell (szegények, ez hiányzott nekik!) a kiadott igazolásokat. Ezzel vége a világjárvány alatt kialakult aranykornak, amikor a "telemedicina" módszerével is gyógyíthattak, és igazolhatták a hiányzást a szülő közlése alapján, vagy igazolhatták, hogy a szülő azt állította nekik, hogy a gyerek beteg volt...

 "...ezekért az orvos felelősséget nem vállalhat..."

Persze mindez egy beteg helyzet (orvosi) igazolása csupán. A szülők többsége nem tud mit kezdeni a gyermeke betegségével, így vagy nem veszi komolyan azt, vagy a széltől is óvja csemetéjét. A szülő és az iskolát képviselő osztályfőnök között nincs meg az a bizalmi kapcsolat, amire valójában szükség lenne. Az ebbe a kapcsolatba bevont szakember (gyerekorvos) nem rendelkezik egyik irányba se elfogadással, se őszinteséggel, se igazi felelősséggel. Csak igazolásgyártási és adminisztrálási kötelezettséggel.

Bizalom helyett...

Igen, ez így velejéig rossz és nulláról kellene újratervezni a dolgot!

Befejezésül álljon itt néhány "gyöngyszem" a gyűjteményemből:

"Az intézményeknek a házirendjükben kell szabályozniuk a mulasztások igazolását."

Ez a téma másokat is megmozgatott....

"Tisztelettel arra kérem az iskola vezetőségét, hogy módosítsa a házirendet..."

Végül a legfőbb kedvencem:

"Az igazolást a szülő hitelessége alapján állítottuk ki."

Utóirat:

A bejegyzés elkészítése óta a KRÉTA-n keresztül kaptam egy újabb szívmelengető gyöngyszemet. A szabvány értesítésen túl az egyik gyerekorvos az alábbi megjegyzést fűzte az automatikusan generálódó szabványszöveghez:

"Ez egy automatikusan beküldött EESZT igazolás (részletek a csatolt dokumentumban)

Az orvos megjegyzése:
Igazolom, hogy páciensem szülője (gondviselője) a mai nap jelezte, hogy a gyermek az igazoláson feltüntetett kezdő dátumtól kezdve betegség tünetei miatt nem ment közösségbe. Személyes orvosi ellátásra nem volt szükség. Az említett tünetek alapján a betegség várhatóan az igazolás utolsó napjáig gyógyul, a gyermek 1 tünetmentes napot követően akár annál előbb is közösségbe mehet. A szülő figyelmét felhívtam arra, hogy állapotromlás esetén haladéktalanul kérjen orvosi segítséget. Ez a dokumentum az orvos-beteg bizalmi viszony alapján a szülőtől kapott információ alapján készült. A hiányzás időtartamát az határozza meg, hogy a tünetek mikor kezdődtek és a tünetmentesség mikor következik be, ezeket pedig a szülő észleli, az orvos ezért felelősséget nem vállalhat.;"

Ízlelgessük a magyar nyelv szépségeit és a mögöttük meghúzódó gondolatokat: "Igazolom, hogy páciensem szülője (gondviselője) a mai nap jelezte...", "személyes orvosi ellátásra nem volt szükség...", "akár annál előbb is közösségbe mehet...", "állapotromlás esetén haladéktalanul kérjen orvosi segítséget...", "Ez a dokumentum az orvos-beteg bizalmi viszony alapján ... készült...", "...az orvos ezért felelősséget nem vállalhat...". Azt a kérdést pedig, hogy ennek mi értelme van, inkább ne tegyük fel!