Az iskolák világában jártasak sejthetik, hogy a kompetenciamérésen fogom köszörülni a nyelvemet, amely nálunk ma fejeződött be.

Mi okoz nekem (és sokunknak) hasfájást eme "nemes" kezdeményezésben?

1, A mérés ténye nem új dolog, hiszen egy évtizede van ilyesmi. Viszont nem csak folyamatosan változott a rendszer, hanem bővült is... Idén már minden osztály három napon át, összesen 6 tesztet csinált végig (szövegértés - matematika, idegen nyelv - természettudomány, történelem - informatika). Szintén nagy változás, hogy most már az egészet számítógépen kell csinálniuk. Mivel a gyerekek többsége kapott az állambácsitól gépet, ez elvben nem okoz nagy nehézséget. Elvben. "Csupán" azt a problémát kell kezelni, hogy a tantermekben biztonsági okokból csak egy-két konnektor van, az is a tanári asztalnál. Így tucatnyi hosszabbítós elosztóval előadjuk a Laokon-csoportot, és reggel behálózzuk az adott termet, és mindjárt minden szép és jó lesz!

2, A korábbi években közel egy évet kellett várni az eredményekre. Ez önmagában nevetségessé tette az egész cirkuszt, mert a következő tanév májusában megjött eredményre a rákövetkező tanévben már lehetett is érdemben reagálni... Most (gondolom a digitalizációnak hála) felgyorsult a folyamat: már egy fél év múlva megkapjuk az eredményt! Hurrá!

3, Korábban tanárként csak osztály (tanulócsoport) szintű adatokat nézhettem meg. Amiből megtudhattam, hogy egy gyerek kilóg a többi közül lefelé, kettő meg fölfelé... Hogy ezek kik, ahhoz semmi közöm nem volt. Gondolom  a személyiségi jogok miatt. Nyilván lehetnek tippjeim, és egy gyakorlott tanár mérés nélkül is megmondta volna ugyanezt, de a dolog értelmessége így erősen sérült. Mára változott a rendszer, és már megnézhetem a diákjaim egyes eredményeit! De mielőtt örömtáncra perdülnék, törölték a rendszerből a más diákok adatainak megnézhetőségét. Azaz a diákjaim eredményét csak az osztálytársaik eredményéhez tudom viszonyítani... Így elveszett az a fontos (nem nekem fontos, hanem a gyerek számára fontos!) összehasonlítási lehetőség is, hogy a kortársaik között hol helyezkednek el, a (középiskolai vagy felsőoktatási) továbbtanuláskor mennyire kell éles versenyre számítaniuk majd. Holott ez volt a egész felhajtás legértékesebb adata. Ez volt a legértékesebb adata...

4, Tanárként nem tudom és nem is tudhatom, hogy milyen feladatokat csináltak meg a gyerekek. Ez a szervezői oldalról többszörösen is logikus: kevesebb feladatot kell legyártani, minden évben fel lehet ugyanazokat használni, sőt a szemét tanárok nem fogják gyakoroltatni az adott feladattípust a kölkökkel, így nem hamisítják meg a mérést. Csakhogy pedagógiai oldalról egy olyan mérést, amelynek nem ismerem sem a tartalmát, sem a módját, sem a konkrét célját, elég nehéz komolyan venni, és érdemi tanulságokat levonva változtatni a pedagógiai eszköztáromon. Mit kezdjek azzal az információval, hogy Ubulka történelmi kompetenciája 3,7 egységgel elmarad Verusétól? Mi az ami ebben az én eredményem vagy mulasztásom, mi az amit otthonról hozott vagy éppen nem hozott? Valahol azt kellene eldönteni, hogy mi a fontosabb: a mérés eredménye, vagy annak a munkának a minimalizálása, amit a  minisztériumi háttérintézményeknek kellene végezni? A probléma azért is "necces", mert a tanárok értékelésébe sok egyéb mellett e mérések eredményét is be kívánják számítani. Egy általam érdemben befolyásolni, azaz a módszereim megváltoztatásával fejlődési pályára állítani nem tudott tényező mit ér? Kb. annyit, mint a hagyományos lottószelvényen az öt szám kiválasztása...

5, Nyilván fegyelmezetlen, neveletlen és kíváncsi pedagógusként megkérdeztem a srácokat, hogy mi volt az engem  közvetlenül érintő történelem mérésben. Amit elmeséltek, az köszönő viszonyban sincs a tananyaggal. Ez egyik oldalról logikus: nem azt mérik, hogy mit tud, hanem a "kompetenciáit". Ugyanakkor azzal az eredménnyel, hogy jobban vagy rosszabban kompetensebb (mondjuk) történelemből, igazából semmit nem tudok kezdeni. Egyszerűen nincs érdemi információtartalma számomra. Akkor vagyok/leszek jó pedagógus, ha jövőre komptensebb lesz? Vagy ha 0,1 egységnyi kompetenciával megelőzi a padtársát? A minden téren meglévő, folyamatos és határtalan fejlődés a cél? De azt hiszem e ponton már filozófiai kérdéseket kezdek boncolgatni...

Mindezek miatt én is azok közé az elvetemült és maradi pedagógusok közé tartozom, akik azt érezzük, hogy értelmetlenül megy el a tanévből 3 értékes tanítási nap. Ugyanis ezeken a napokon nem szabad más órát tartanunk. Illetve csak művészeti órát lehetne. Feltéve, ha az órarendben éppen így jön ki. De erre minimális az esély. Az, hogy a négy méréses óra után a mérésben érintett osztály(ok)nak külön csináljunk ilyen órákat kizárt, mert akkor a maradék osztályok életét is fel kéne borítani... Akik ismernek, tudják, hogy szeretek mérni dolgokat (az osztályaim diákjai közül többen rühellték is ezt rendesen...) De egy mérésnek csak akkor van értelme, ha objektív, mérhető dolgot mér és értelmesen teszi ezt. Na itt és most ezeket hiányolom....