Érdekes cikkre akadtam a világhálón. Egy nyugdíjba vonult németországi tanár írta meg gondolatait, pontosabban keserveit. Az eredeti írás jelenleg csak előfizetés birtokában olvasható...

Az gondolatai azért izgalmasak számunkra, mert a csak álnéven publikálni merő (!) szerző által leírt két gond közül az egyik nálunk is markánsan jelen van:

"Az esélyegyenlőség fogalmának teljes félreértelmezése vezetett ahhoz, hogy egyszerűen csökkentették a követelményeket, hogy minél többen juthassanak érettségihez. Felidézte, hogy rengeteg gyerek került olyan iskolába, ahová egyszerűen nem volt alkalmas. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy a színvonalat folyamatosan csökkenteni kellett."

"A gyerekeket is olyan illúziókba ringatják, amelyek nem valósulhatnak meg. Ehhez a jegyek is hozzájárulnak. Manapság vannak olyan gimnáziumok, ahol az érettségizők 54 százalékának van ötös átlaga” – fogalmazott. Ma gyakran túlbecsülik a gyerekeik képességeit a szülők – tette hozzá."

"Az „esélyegyenlőség” megteremtése nem az iskolában kezdődik: ha öt-hat éves koráig valaki nem kap megfelelő nevelést, akkor az iskolában már esélytelen, hogy felzárkózzon..."

Az írás pozitívuma, hogy megoldást is javasol, ha csak csírájában is: "Szerinte át kell alakítani a német iskolarendszert, ugyanis az jelenlegi formájában egy ideológiai projektté fajult. ... Azt javasolta, hogy a tanulókat képességeik szerinti osztályokba sorolják, ahol mindenki a neki megfelelő oktatásban tud részesülni, valamint az egyetemi felvételi vizsgák bevezetését is támogatja."

Ha nem szerepelt volna az írásban a másik tényező is (a migráció következményei), akkor azt hihettem volna, hogy a magyar közoktatás gondjairól írt a szerző...