Mintegy karácsonyi ajándékként az MTA felháborodott állásfoglalása nyomán berobbant a médiába és a véleményformálók világába a hír: „ezek” megszűntették a művészettörténet oktatását, és 2024-ben már érettségizni sem lehet belőle!

Fájdalom, valóban ez a helyzet.

De…

… a hírben semmi újdonság nincs. Legalábbis azok számára, akik figyelemmel kísérik az iskolák világát. Ugyanis ezt már a 2020-as Nemzeti Alaptanterv (NAT) vitái, majd érvénybe lépése kapcsán tudni lehetett. ÖT ÉVE…

Ha a hírek mögé nézünk van pár dolog, amin érdemes elgondolkodnunk:

1, „Valószínűleg” és „szokás szerint” vaskos tanulmányok születtek a döntést megelőzően (2017-18 táján) arról, hogy milyen hatásfoka és értelme van az érettségi évében, heti egy órában tanított (tanítani próbált) művészettörténet tantárgynak. Így a döntéshozók eljutottak az ősi bölcsességhez, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ez persze nem jelenti sem azt, hogy ez a helyzet jó, sem azt, hogy ez a döntés lenne az ideális megoldás…

2, Úgyszintén -gondolom én- érdemi hatásvizsgálat után építették be e tantárgy anyagát a vizuális kultúra nevű (lenykorában: rajzóra), szintén heti egy órás tantárgy anyagába. Pár év múlva majd kiderül, hogy jó volt-e a döntés, jók voltak-e az előzetes tesztek… De ehhez türelemmel ki kellene várni, hogy három-négy évjárat  diákjai végigjárják az új rendszerben az iskolát és leérettségizzenek. Utána lehet majd velük műveltségi tesztet csináltatni, és elgondolkozni a korábbi döntés helyességéről.

3, Az MTA mostani „felébredése” azért fájó, mert elárulja, hogy míg anno érdemben foglalkoztak a NAT kérdésével, és hallatták a hangjukat, addig az azóta eltelt években ez a kérdés lekerült a napirendről. Nyomkövetéssel, figyelemmel kíséréssel, jobbító javaslatok megfogalmazásával nem foglalkoztak. Aztán hirtelen valaki (vélhetőleg egy hozzátartozó érettségi előtt állása kacsán) rádöbbent a fájó valóságra. És megvolt a megfelelő érdekérvényesítő képessége is ennek kifejezéséhez.

4, E „fájás” egyrészt azért nagy, mert ismét úgy született meg egy vélemény, hogy nem foglalkozott senki az évekkel korábban végrehajtott változtatás eredményének a megnézésével (modernül: monitorozásával), hanem zsigerből és indulatosan reagált. Másrészt az Akadémia ismét és sokadjára nem élt azzal a lehetőségével és felelősségével, hogy lépéseket tegyen a nemzeti tudásminimum körüli közmegegyezés megalkotása felé. E nélkül pedig egyetlen NAT sem fog működni, nem lesz alkalmas arra, hogy az oktatási rendszer szilárd alapja legyen. Marad az indulatos vitatkozás és nyilatkozat-háború.

5, Így jutunk el a hírre lecsapó közszereplőkhöz, akiket eddig sem érdekelt, és merem állítani, ezután sem fogja érdekelni, hogy egy ifjú állampolgár meg tudja-e különböztetni a gótikus stílust a barokktól, vagy a kubizmust a manierizmusról, és hallott-e Kondor Béláról. Őket csak a balhé érdekli, a lehetőség, hogy belerúgjanak politikai ellenfeleikbe. Ezért kellene őket elküldeni, no nem művészettörténetet tanulni, hanem kapálni vagy utcát söpörni…