Schmidt Mária a saját blogjában november 20-án hozzászólt a NAT-vitához. Elolvasva az írását (a világhálón itt található) megállapítottam, hogy túl sok köze nincs sem a NAT konkrét (és publikált) tervezetéhez, sem a valósághoz, így továbbléptem rajta. Utóbb viszont egy egyetemi tanár barátom kiprovokált belőlem egy véleményt az írásról. Alább ez olvasható, egy kicsit "megfésült" fogalmazással... Schmidt Mária gondolatait kékkel írtam, a sajátjaimat feketével.
1. Szakítani kell azzal az időrendiségre alapozott történelemtanítással, ami az őskortól indulva vezet el minket a huszadik századig.
Miért?
Az összes tantárgy tanításának az értelme az lenne szerintem, hogy a képzés végére valami rend alakuljon ki a diák fejében. A történelem esetén ez az időrend... Ezt valamikor az oktatási folyamat során át kell adnunk... Azt el tudom fogadni, hogy az elején (10-13 éves életkor) lehet ennél célszerűbb rendező elvet is találni, mert kb. 13 éves korban kezd kialakulni a diákok fejében a történelmi események időrendjének a fogalma illetve kezdik megtanulni ennek a használatát. De ezt követően ez egy olyan készsége a gyerekeknek, amit élesztgetni, fejleszteni kell. Mert a felnőtt életében erre szüksége lesz...
Külföldön sok helyen azt csinálják, hogy "mazsoláznak" a történelemben, és egyáltalán nem foglalkoznak az időrenddel. Van két diákom, akik Hollandiából költöztek haza a közelmúltban és bekapcsolódtak a magyar oktatás rendszerbe. Amikor megismerkedtünk, megkérdeztem, hogy mit tanultak eddig történelemből. A 15 éves lányt egy éven keresztül Hitlerrel és a náci rendszerrel boldogították. Jó sok forrást olvastak hozzá és filmeket néztek. De az első világháborút lezáró békerendszerről, a világgazdasági válságról nem is hallott semmit. Nyilván, e két apró esemény nem segítette a bajuszos gazember karrierjét... Az öccse tanult a középkori várépítészetről, de arról, hogy mi is a középkor, mikor volt, mi a jellemzője, arról semmit... Ennek mi értelme van a gyerekmegőrzésen és a kvízkérdésekre való felkészítésen túl?
Nyilvánvalóan azon is lehet vitatkozni, hogy az időrendet az ősembernél kezdjük vagy napjainknál. Azaz a régmúltból haladjunk a ma felé, és megismerve egy-egy konfliktus születését jussunk el a mai gondokig. De lehet logikája a fordított megközelítésnek is: nézzük meg a mai világot, és keressük az okokat. Mindkét megoldás működőképes, de más előnyökkel és hátrányokkal jár! Tegnap éppen a szíriai konfliktusról tartottam órát a végzősöknek. A siita - szunnita különbségre elég volt csak utalnom, ahogy a kurdok államának soha meg nem születésére is, hisz ezeket már tanulták, és fel tudták idézni. Ha a kis hetedikeseknél tartottam volna ezt az órát az ókori Kína helyett, akkor a források (képek, videók, stb.) segítségével el lehetett volna jutni az óra végére oda, hogy muszlim és muszlim között is van különbség. És a jövő héten megkereshetnénk e különbség okát is... Az eredmény a képzés végére ugyanaz lenne. Viszont nagyon végig kellene gondolni, hogy hogyan csináljuk ezt, mert a 18 éves végzősöknek mertem képeket mutatni az ISIS által lerombolt templomokról, lefejezésről, keresztre feszített emberekről. Ezt a 12 évesek óráján nem tehetem meg. Az is izgalmas kérdés, hogy egy a képzés végén járó 18 éves fiatalnak miről célszerűbb többet tudni a XX-XXI. század dolgairól, vagy a régmúltról?
2. Szakítani kell azzal a szemlélettel, ami a nyugat-európai, francia, brit történelemre súlyoz, azt érzékeltetve, hogy az általuk bejárt úthoz képest mi késésben, sőt eltérésben vagyunk.
Nem értem a kérdés felvetését. Ez a szakítás már három évtizede megtörtént. De lehet, hogy több ideje... Anno már én se így tanultam a történelmet a gimnáziumban..., de lehet, hogy szerencsém volt azzal, hogy "Kis-Havas" és néhai Etele Gyuri bácsi tartotta az órákat? De még általános iskolában sem erről volt szó Kettler Miklós bácsi óráin (hanem a Szovjetunióról és a világproletáriátusról... - nem is keltett kedvet bennem a tárgya iránt :-) ).
3. Szakítani kell a marxista lineáris történelemszemlélettel. Használaton kívül kell helyeznünk a marxizmus nyelvét, fogalmait és következtetéseit. Az értékelés alapját képező utópikus szemléletet el kell vetnünk. Nincs, nem volt és nem lesz tökéletes rendszer, társadalom, intézmény, ezért azt számon kérni nem helyes és nem is érdemes.
Elnézést! Volt egy rendszerváltás valamikor...
Ami óta eltelt lassan 30 év... Aki akkor tanár volt, mára már nyugdíjba zavarták! Aki azóta tanár lett, azt általában már e terminológia és szemlélet nélkül tanították az egyetemeken. A köztes korosztály tagjainak pedig folyamatosan továbbképzésekre kell járni, ahol az új dolgokat tanítják meg a szakemberek. Néha S.M. is szerepel ilyen kurzusokon. Ilyen kicsi lenne e továbbképzések hatásfoka?
Nyilván van némi átmeneti szürke zóna a kollégák között, de ez a kisebbség. Érdemes lenne megnézni az aktív történelemtanárok korfáját...
Az a kérdés másik oldala, hogy a tankönyveket is átírták már. Legalább háromszor... Ha csak a sok néven és tulajdonoson átesett Tankönyvkiadót nézzük, akkor a '90-es években a "klasszikus" Závodszky féle tankönyvet a szerző írta át a XX. századi helyett pedig Salamon Konrád írt egy teljesen újat. Az ezredfordulón megjelent az újonnan írt, és az aktuális pedagógiai elképzeléseknek megfelelő "forrásközpontú" tankönyvcsalád. A 2012-es reform után ismét újraírták a könyveket (nota bene, van olyan osztályom -az első e rendszerben tanuló hat évfolyamos- melynek még nem készült el a tankönyve..., majd jövőre...). És akkor a más kiadók műveiről és az alternatív tankönyvekről még nem is beszéltünk...
4. Tudomásul kell venni, hogy a mai gyermek keze ügyében ott van az internet és az okostelefon nyújtottá tudástár, ezért számukra elsősorban összefüggéseket, értelmezéseket és narratívákat kell adnunk.
Egykori matektanáromat idézem: "ha a hülyegyereknek a számológépe 36 tizedesjegyig számolja ki a cosinus-t, azzal mire megy, ha nem tudja, hogy sinus-t kell használni a feladat megoldásához?"
"Narratívákat" és "összefüggéseket" csak alapismeretek birtokában lehet tanítani. Említettem az előbb az egyik végzős osztályunkat és a szíriai konfliktust. Ebben köztudottan (?) markáns szerepe van a szunnita - siita ellentétnek. Ezt alapismeretként kezelhettem, mert 4 évvel ezelőtt a kora-középkor kapcsán az iszlám megismerésekor megtanulták a kölkök ezt (a digitális tudástárakban egyébként fellelhető) ismeretet. Most elég volt csak utalnom rá, és nem kellett Ádám és Évánál, pontosabban Mohamednél és vejeinél kezdeni a dolgot. A jazidik és az alaviták fogalmát pedig egy-egy mondattal meghatároztam. Én. És nem azt vártam el, hogy óra alatt ráguglizzanak... Lehet, hogy maradi vagyok..., de ha 27 gyerek elkezd guglizni, akkor szétesik az óra, és tétre és befutóra teszem, hogy nem csak a wikipedia oldalát nézik meg, hanem a facebookjukra is rápillantank.... Ilyen "magas labdát" nem ad fel egy értelmes pedagógus....
5. Általános iskolában kizárólag magyar történelmet tanítanék, egyetemes történelmet pedig csak annyiban, akkor és azt, ami a magyar történelem szempontjából releváns. A magyarság érdekeinek érvényesítését, érdekképviseletét használva mérceként.
Ez elfogadható gondolat. De az új NAT éppen ezt tervezi..., lásd erről az előző bejegyzést.
6. Középiskolában tanítanék egyetemes történelmet, az eddigieknél lényegesen nagyobb súlyt helyezve régiónk, illetve az Európán kívüli világ történelmére is.
A régiónkkal egyetértek, és így is történik az óráimon.
Az Európán kívüli világ viszont vitatható. Mit tanítsak meg mondjuk Kína történelméből a rendelkezésre álló pár óra alatt? Ugyanis ott a "fontos" események a Sinanthropus pekinensis-sel kezdődnek?
Most az a szemlélet/gyakorlat érvényesül, hogy a számunkra fontos, és a későbbi eseményeket meghatározó/befolyásoló eseményeket, jelenségeket mutatjuk be. Pl. az ókori Kína történetéből fontos a papír, a selyem, a porcelán, a Nagy Fal és a fogalomjelölő írás. A vörösszemöldökűek felkelése viszont nem... Tudom, önző a szemlélet.
7. Általános és középiskolában egyaránt a történelem részeként tárgyalnám a gondolkodás, vagyis az eszme, tehát a vallás és kultúra, valamint az anyagi és technikai fejlődés történetét.
Ez már az én gimnazista koromban is így volt... Azon lehet vitatkozni, hogy ezt milyen arányban érdemes tanítani. Ugyanakkor komoly gond, hogy 2012-ben megbolygatták és kiherélték az úgy-ahogy működő tantárgyak közötti kommunikációt... A jelenlegi tervezet természetesen tovább rontja ezt a helyzetet...
Így pl. a második világháború kapcsán tanítom a hirosimai atombombát, meg a hidegháborút az (atom)fegyverkezési versennyel együtt, miközben fizika órán nem tanul atomfizikát az átlag gimnazista... A XIX. század vége kapcsán beszélek az orvostudomány, a vegyipar fejlődéséről, miközben a kémia anyagban a szerves kémiát már most is annyira minimalizálták, hogy csak alapismereteik vannak (jó esetben...) a gyerekeknek. Az új NAT tovább csökkentené a kémiaanyagot... A filozófia mint tantárgy megszűnt a 2012-es reformnak köszönhetően. Így izgalmas feladat nekem is, és a magyart tanító kollégáknak is, eszmékről beszélni... De amikor én hont foglalok és államot alapítok, akkor a szerencsétlen gyermek még nem is hallott a Kárpát-medencéről a földrajzórákon...
Innen szép nyerni a mindennapok apró csatáiban!
