Az idei évben érettségiző hat évfolyamos osztály volt az első, mely a 2012-ben bevezetett új alaptantervre épülő helyi tanterv alapján tanulva jutott el e vizsgáig. Az érettségi elnöknek készített szaktanári jelentésemben többek között leírtam a gondolataimat a rendszer egészéről. Mivel az érettségi elnököknek nem kell érdemi (értsd: ilyen gondolatokat is felvető) jelentést készíteniük a munkájukról, úgy gondoltam, hogy itt is leírom őket...
Ez az évfolyam a "reform" révén már nem a korábbi években, esetleg évtizedekben "megszokott" eloszlásban tanulták a tananyagot: a 7. évfolyam során rövid bevezető után az őskor, az ókori Kelet, Hellász és a Római Birodalom történetével ismerkedtünk meg. A 8. évfolyamot a középkor története töltötte ki. Értelemszerűen új elemként a magyar történelem is belépett az életükbe. A 9. évfolyam mind az egyetemes, mind a magyar történelem esetén a középkor végétől a XVIII. századig terjedő időszakot foglalta magában 1789, illetve 1711-es záróévszámmal. A 10. évfolyamban az egyetemes történelem megismerését a francia forradalommal kezdtük, és a világháborút közvetlenül megelőző eseményekkel fejeztük be. A magyar történelmet a Rákóczi-féle szabadságharc bukásától a Bach-korszak végéig tekintettük át. A 11. évfolyamot az első világháború és a két világháború közötti időszak történetének részletes megismerésére fordítottuk. Míg az utolsó tanévet a második világháború kitörésével kezdtük, és napjainkig jutottunk el (pl. szíriai konfliktus), illetve a tanév végén a közgazdasági, jogi, munkavállalói, valamint társadalomismereti kérdések rendes végigbeszélésére is jutott kellő mennyiségű idő.
Mivel úttörők voltak e téren, mindenképpen érdemesnek tartok pár gondolatot megfogalmazni e rendszer előnyeiről és hátrányairól. Előnyként mindenképpen leszögezhető, hogy a tanév végén rendesen és kapkodás nélkül végigtanított, nem a klasszikus történelmi diszciplínába tartozó tananyagrészek jó lehetőséget adtak a(z elvileg) meglévő ismeretek rendszerezésére, felelevenítésére, új logikájú átbeszélésére. Legyen szó a közterhek típusairól, az alkotmányformákról vagy a cigányság problémáiról. Ugyanígy lehetőség nyílt azon, a történelemtudomány hatókörének peremén elhelyezkedő témák rendes megtanítására is, melyek az ő életüknek szerves és meghatározó részét alkotják, és amely események alakítása esetenként az ő felelős állampolgári döntéseiken is múlik (pl. arab-izraeli viszony, észak-ír kérdés és brexit, válságövezetek a világban, szíriai konfliktus, globalizáció, az EU jövője stb.).
Ugyanakkor mindkét anyagrész esetén egyértelműen hátrányként jelentkezett az ó- és középkor oktatásának brutális visszanyesése következményeként jelentkező szerényebb mennyiségű alapismeret, ami az okok megértését nehezítette meg. Az eltelt évek és főleg az utolsó tanév élményei alapján nem tudom eldönteni, hogy amit nyertünk a réven, azt nem veszítettük-e el a vámon.
A kérdés egészen más oldala az, hogy tanárként nagyon megszenvedtem ezen anyagrészek egy részét, mert a közgazdaságtan, a jog hihetetlenül messze áll tőlem, és nem véletlen, hogy annak idején a bölcsészkart választottam, és nem a jogi vagy a közgazdasági képzést… A különféle továbbképzések és a kollégákkal való együttműködés nyilván segítséget jelentett, de…
Mivel ők voltak az elsők ebben a képzési rendszerben, a helyzet összes gyermekbetegségét végigszenvedték. A legsúlyosabb tehertétel az volt számukra, hogy nem készült tankönyv egyetlen (!) gimnáziumi évükre sem, mert a döntéshozók egyszerűen elfelejtkeztek róluk. Amikor ezt jeleztem a tankönyvkiadás illetékeseinek, ők megnyugtattak, hogy a következő évre majd elkészül a hiányzó tankönyv. Amikor bátorkodtam jelezni, hogy ezeknek a gyerekeknek a következő tanévben már másik tankönyvre lesz szükségük, akkor az illetékes kicsit sértett értetlenkedéssel visszakérdezett: miért? Erre már nem tudtam mit válaszolni…
Természetesen a régebbi tankönyveket a kezükbe adtuk a könyvtári készletből, de ezek nem ehhez a tantervhez és nem az adott korosztályhoz készültek, így nehezen is tudták használni őket. Ez csak az utolsó évben enyhült, amikorra a 4 évfolyamos képzéssel azonos időszakot tanultak, így a nekik szánt, már megjelent tankönyvet rendeltük meg nekik, de ekkorra már elszoktak a tankönyv mint segédeszköz használatától.
Az csak a legbelsőbb reményem lehet, hogy az e helyzet kialakulásáért felelősök egyszer elnyerik méltó büntetésüket...
