Az utóbbi napok Lilitől és performanszától hangosak. Érthetően, mert jól jelzik azt a helyzetet amiben élünk.

Egyrészt jól mutatja azt, amire régóta figyelmeztetem (a jogosan) elkeseredett kollégáimat: mindaz, ami tanártüntetésként zajlik, nem rólunk tanárokról és nem az oktatásról szól - a sok jószándék és indokolt keserűség mellett vagy ellenére... Így az elmúlt napok közbeszéde messze nem arról szól, ami miatt a tüntetést egyesek megszervezték (GyK.: a tanárok és az oktatás tarthatatlan helyzete), horribile dictu amiről ez a szerencsétlen tinédzser beszélni szeretett volna... Igen, ki kell mondanunk, és tudomásul kell vennünk a keserű igazságot: a tanárok és az oktatás tarthatatlan helyzete a kutyát nem érdekel! Mindenki a saját kisded politikai / közéleti játékaihoz használja fel, vagy inkább nyúlja le...

Ezt nagyon jól mutatja az, hogy akkor és ott senki nem volt (vagy ha volt is, akkor a szervezők nem engedték színpadra), aki tanárként viselkedve elküldte volna Lilikét oda, ahová való, és kikérte volna magának azt amit elmondott. Ugyanis az Európában elvárható minimális viselkedési normákat nem tanulta meg ez a ma érettségire készülő állampolgár. (Jelzem, ez nem gimnáziumi anyag, hanem az ovi kiscsoportban elsajátítandó!) De nem csak ez, hanem a magyar nyelv és a fogalmazás alapjainak ismerete is hiányoznak a tudásából (ez pedig alsó tagozatos tananyag...).

Másrészt döbbenetes erővel szembesülhetett mindenki azzal a folyamattal, ami 30 (!) éve zajlik: az oktatás lezüllését. Igen, ilyen színvonalon állnak tömegével olyan fiatalok, akik érettségire készülnek. Holott nem ezt kellene tenniük. Nekik, köztük Lilinek is, fejőnőként kellene dolgozniuk, napi 8 órában, lapátolva "dzsídípít". Vagy ha már megszűnt ez a szakma, akkor árufeltöltőként egy tecsóban... Nem azért mert ő "aljanép", "proli", "hulladék" lenne. Hanem azért, mert azokkal a lehetőségekkel, amit a társadalom (értsd: az adófizetők) biztosítottak neki, nem volt hajlandó élni. Melegedni járt az oktatási intézményekbe. Éveken át, tanulás helyett. Az "eredményt" láthatta/hallhatta az, akinek volt gusztusa rá. Egyetlen jó hír számára (és mindazok számára, akik hozzá hasonló pályán mozognak): ha egyszer majd rájön arra, hogy elrontotta a dolgokat, akkor lesz lehetősége újrakezdeni, és rengeteg munkával pótolni a meg nem szerzett tudást. Mai világunk legalább ennyivel jobb a korábbiaknál. (Mielőtt elitizmussal vádolna meg bárki jelzem: dolgoztam együtt bányászokkal, borsodi cigányokkal, fővárosi nehézfiúkkal, földművesekkel. Ez a stílus, nem az övéké! Ez a félművelt, munkakerülő, ingyenélők stílusa. Lehet mentegetni őt, lehet Petőfi mögé bújni, angol szakkifejezéssel álcázni egy mondvacsinált irodalmi stílust, de ez szerecsenmosdatás. Cyrano de Bergerac-ot idézve: "mondhatta volna szebben, kislovag!")

Hogyan s miért jutottunk ide? (Talán ez a harmadik elem, amit tanulságként meg kellene fontolnunk...) Azért, mert az a közhiedelem alakult ki / azt a politikai szlogent vettük be / arra az ábrándra építettük a világunkat, hogy mindenkinek / mind több fiatalnak érettségiznie kell. Ez a hozzáállás mára egy gyenge záróvizsga szintjére süllyesztette ezt a hajdan emberi / mentális / erkölcsi / tudásbéli érettséget mérő és jelző vizsgát.

Másik oldalról azért, mert a gyilkos fejkvóta-rendszer össznépi összekacsintásra / félrenézésre / kozmetikázásra kényszeríti az oktatás összes szereplőjét. Ahol a Lili-félék rendszerben tartása fél millió forintot jelentenek, amit villanyszámlára, gázszámlára lehet fordítani, netán annak a tanárnak a fizetésére lehet költeni, aki tanítani próbálja a valóban éretté válni akaró keveseket.

Mit hoz a jövő? 

Semmi jót. 

A politika egyik oldaláról (végtelen keserűséggel megélve ezt) ott látjuk a kérdések iránt süket kormányzatot. A másik oldalról ugyanezt a süketséget láthatja mindenki, megfejelve a saját pecsenyesütögetés aljasságával. A történtek a társadalom mind nagyobb rétegét fordítja szembe a tanárokkal (akik a "mi pénzünkön" ilyen fiatalokat "nevelnek"...). Ott vannak azok is, akik számára ezek az események jelentik az utolsó cseppet a pályaelhagyás keserű poharába.  ...és végül ott van az a maroknyi tanár, aki még mindig szeretne valamit jobbítani, szeretne tenni valamit a jövőért...