Augusztus végén jelent meg a NAT 2019 tervezete, mely véleményezésére kb. egy hónap állt a pedagógusok rendelkezésére. Erre az amúgy is békés, eseménymentes iskolakezdéses szeptember ideális időpontnak tűnt a problémakör irányítói részéről. Mint sokan, én is megírtam, és eljuttattam a véleményemet a készítőkhöz. A folytatásról, fogadtatásról nincs információm.... Talán nem érdektelen a Tisztelet Olvasó számára, hogy milyen (építő)kritikát véleményt, javaslatokat fogalmaztam meg ősszel. Íme:

Észrevételek a NAT2019 tervezethez

 Általános észrevételek

 A Tervezet továbbra is a kompetenciaközpontú oktatási modellben gondolkozik, jóllehet ez a koncepció nem élvezi a pedagógus szakma egészének támogatását, sőt épp augusztusban jelent meg markáns kritikája a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos lapjában, a Magyar Tudományban Czeglédi Csaba tollából. Biztos, hogy az oktatás jövőjét egy vitatott pedagógiai koncepcióra kell építeni? Főleg úgy, hogy a bevezetése óta eltelt időben a kritika nem csökkent, az ellenzőket a rendszer „sikere” nem győzte meg az esetleges tévedésükről…

Továbbá a kompetenciák új, az eddigitől eltérő rendszerét és ezek fejlesztését irányozza elő a Tervezet, mely eredményes elvégzésére egyetlen pedagógus sem rendelkezik felkészültséggel, megfelelő módszertannal. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az összes pályán lévő pedagógusnak érdemi, azaz idő- és pénzigényes átképzésen kell átesnie, mielőtt a Tervezet szerinti oktatást elkezdik. A Tervezet életbeléptetése előtt erről is törvényi szinten rendelkezni kell – a szükséges dolgok hozzárendelésével együtt!

A Tervezet a diákok terheinek csökkentését a tananyag, illetve a tanórák számának visszanyesésével kívánja megoldani. Ez azért problémás, mert a diákok terheinek a növekedését jelentős részben és sajátos módon a nevelési célzatú órák megjelenése és növekvő óraszáma okozza. Gondolok a mindennapi testnevelésre, az életmód és életvitel oktatására, médiaismeretre és hasonlókra. Nagyon fontos, hogy nem ezen órák rövid és hosszú távú céljával van gond! Hanem azzal, hogy a tudásátadás és az ilyen jellegű nevelés együtt nem fér bele a ma adott és rögzített időkeretekbe, a heti óraszámba. Jelenleg választani kell, hogy vagy tudásátadás-központú iskolákat csinálunk vagy nevelésközpontú iskolákat a szó legnemesebb értelmében vett gyerekmegőrzési és készségfejlesztési céllal. De lehetne az egész oktatási keretet újragondolni is, és az eddigi modell helyett az „egésznapos iskola” modelljére áttérni! (Az idézőjel alkalmazását az indokolja, hogy a Tervezet használja az egésznapos iskola fogalmát – 1.7.4. –, de más és csupán alternatívát jelentő fogalomként.) De ezt a kérdést el kell dönteni, különben – ahogy a Tervezet megvalósulásakor is történne, ha a döntéshozók zöld utat adnak neki – csak a különféle célok sérülését és torz megvalósulását érjük el. Ennek a hátulütőit, nehézségeit a 2012-es változtatás eredményeként nap mint nap láthatjuk az iskolákban, hisz ekkor sem néztek szembe ezzel a válaszúttal.

A Tervezet bevezetése időigényes, és lényegesen több időre lenne szükség, mint amivel az érintettek számolnak – az eddigi kommunikáció alapján. Ugyanis az esetleges elfogadás után el kell készíteni az új tanterveket, az erre épülő helyi tanterveket, és meg kell írni / át kell dolgozni a tankönyveket. Ha ezt nem összecsapott rohammunkával akarják elkészíteni, akkor ez 2-3 évet vesz igénybe, véleményezéssel, lektorálással, a hibák kijavításával együtt. És akkor a kipróbálás lépését még ki is hagytuk a felsorolásból…

Törvényi szinten kell rendelkezni azokról a pedagógusokról, akik az előző változtatás újításainak megvalósítása érdekében időt, pénzt, energiát áldozva olyan képesítéseket szereztek, amelyek most eltűnnek a rendszerből, vagy háttérbe szorulnak. Gondolok itt például a tánc és dráma tantárgy oktatására. Igaz, hogy elvben ezek a tárgyak megmaradnak és a szabadon tervezhető sávba kerülnek, de az igény ezekre a tárgyakra (és így az erre felkészített pedagógusokra) töredéke lesz a korábbinak! Az ő ingyenes átképzésükről vagy kárpótlásukról gondoskodni kell – törvényi szinten.

A Tervezet csak alsó és felső tagozatról beszél, azaz nem beszél a 6 évfolyamos gimnáziumokról, jóllehet az elmúlt 25 évben ezek létező valósággá váltak, sok esetben meghatározó minőségű élintézmények, és a hatályos törvények alapján legálisan működnek. Ez valahogy elkerülte a Tervezet készítőinek figyelmét…

A Tervezet a mostani állapothoz képest óraszámcsökkentést irányoz elő több tantárgy (pl. magyar, matematika) esetében. Törvényi szintű rendezést igényel a pedagógusok sorsa, hisz ez a lépés már egy közepes méretű iskola esetén is egy státusznyi megszűnő órát jelent! Egyértelműen állást kell foglalni a döntéshozóknak, hogy a pedagógusok kötelező óraszámának csökkentésével oldják fel a helyzetet (ez lenne az ideális megoldás), vagy a változás miatt feleslegessé váló tanárok egyszerűen lapátra kerülnek (ami egy felelős, keresztény-konzervatív értékrendű, 2/3-os többségben lévő törvényhozásról nehezen képzelhető el).

A diákok terhelésének csökkentését a tanagyag visszanyesésével kívánja a Tervezet megoldani. Ami azt eredményezi, hogy az érettségit letévő diákok bizonyos alapismeretekkel nem fognak rendelkezni, jóllehet az egyetemi oktatás erre a tudásra építene. Már most, a korábbi változtatások eredményeképpen szélesre nyílt olló van a jó eredménnyel végzett diákok tudása és egyetemek bemenetként elvárt szintje között. Ezt látványosan szemlélteti a műszaki képzés, ahol évről évre a jó érettségi és felvételi eredménnyel bekerült hallgatók jelentős, 70-80%-os tömegét felzárkóztató, pótló, gyorstalpaló foglalkozásokra utalják be az egyre több szakon megíratott kritériumdolgozatok értékelés után.

Nyilván megoldási lehetőség lenne az egyetemi oktatás elvárásainak és szintjének csökkentése, de akkor ki fog biztonságos és lakható házakat, üzembiztos elektronikus berendezéseket tervezni, építeni? Ki fogja megműteni a lágyéksérvet vagy az agydaganatot? Ki fog megoldani egy bonyolultabb jogvitát? A Tervezet megvalósulása esetén a mostani rossz helyzet tovább romlik majd!

Illetve a Tervezet változtatása az iskolarendszeren kívüli oktatás további előretörését eredményezi majd, hisz ha valaki azt akarja, hogy a gyerek megállja/meg tudja állni a helyét az adott egyetemen, az iskolában meg nem kapott tudást más úton, a gyerek szabadideje rovására fogja tudni csak pótolni. Ami a kistelepüléseken élőket, illetve a szerényebb anyagi háttérrel rendelkezőket sújtja majd elsősorban (a gyerekek mindennapi életére gyakorolt hatásról nem is beszélve). Ez pedig nem lehet az oktatási reformnak sem célja, sem mellékhatása!

A Tervezet a digitális oktatást felerősítő elképzelésének nincs meg sem a személyi feltételrendszere, sem az értelme.

Nincs értelme, mert nemcsak klasszikus informatikát akar mindenkinek tanítani, hanem programozási ismereteket is (kódolás, algoritmizálás stb.), viszont komolyabb szintű programozást érdemben csak megfelelő matematikai alapok birtokában érdemes/lehet oktatni (és Tervezet éppen visszanyesi a matematikaoktatást…), és csak egy szűk szakmai rétegnek van igazán szüksége rá. Az átlag munkavállaló programfelhasználóként jelenik meg, még komolyabb software-ek használatának elvárása esetén is. Ehhez nem programozói, hanem felhasználói ismeretek kellenek, amelyek elsajátítása lényegében olyan kereteket igényel, mint amilyeneket a mostani informatikaoktatás megvalósít – és nem kell a mainál több energiát és időt ráfordítani, mert a sokféleség miatt így is, úgy is be kell tanítani majd a munkavállalót…

A kérdés személyi oldala azért problémás, mert a jelenleg dolgozó és már most hiánycikknek számító informatikatanárok többsége nem programozó, és nem rendelkezik magasabb szintű programozói ismeretekkel. Ha az ő átképzésük vagy egy új szakember-generáció kiképzésében gondolkodnak a Tervezet készítői, akkor ez nemcsak pénzigényes, hanem időt, 3-5 évet igénylő program is! És meglehetősen nehéz garantálni azt, hogy az ilyen ismeretekkel felvértezett szakemberek tartósan a tanári pályán maradnak-e, hisz az ipari szférában sokszoros fizetésért eladható tudás birtokába kerültek.

A természettudományos oktatást a matematikával együtt a Tervezet kiemelt fontosságúnak tekinti (1.7.5.), ennek ellenére csökken az óraszáma, sőt a 11-12. évfolyamokban, amikor már kellő (matematikai) tudással rendelkeznek a diákok sok dolog megértéséhez, egyáltalán nincsenek a Tervezet szerint kötelező jellegű természettudományos órák. Azzal, hogy a 11-12. évfolyamon ezen órák a szabadon tervezhető sávba kerülnek a Tervezet szerint, a fiatalok minimális természettudományi ismeretekkel kerülnek ki a középfokú oktatásból, és csak benyomásaik lesznek a természettudományokról. Mire megértenék e tudományokat és ezek összefüggéseit, kapcsolódásait, azaz a minket körülvevő világ működését, addigra többségük „megszabadul” ezektől a tárgyaktól. Ez az óraeloszlás nem erősíti meg a természettudományos képzést, hanem végeredményben drasztikusan visszanyesi!

Komoly gond, hogy a 11-12. évfolyamon kötelező jelleggel nincs természettudományos oktatás, és ezzel megfosztja a Tervezet a diákokat attól, hogy érett fejjel az adott tárgy (erre egyaránt alkalmas volna a fizika vagy a biológia) rendszerbe foglalja az addig a diszciplináris keretekben megszerzett ismereteket.

A Tervezet 1.7.8. pontja az egyetemi felvételit nem nyelvvizsgához köti, hanem emelt szintű nyelvi érettségihez. Ez a gyakorlatban azt fogja eredményezni, hogy az utolsó két évben, amit a Tervezet a szabadon tervezhető kerettel a diákok célirányosabb továbbtanulási felkészülése érdekében helyez előtérbe, a diákok az előrehozott érettségivel és az emelt szintű nyelvi érettségivel fognak foglalkozni – a szaktárgyak rovására. A nyelvtudás fontos, de nem ennyire, főleg akkor, amikor a Tervezet az „alapórákon” megszerezhető tudásanyag visszanyesésével növeli az ollót a középiskolai oktatás tudásanyaga és az egyetemi szint között.

A Tervezet ellentmondásosan beszél a latin nyelv oktatásáról. Az első idegen nyelv esetén a tételes felsorolásban nem szerepel a latin nyelv, ami nem meglepő, bár ettől függetlenül e nyelvi felsorolás ötletszerűnek tűnik. A második idegen nyelv esetében bár a Tervezet az elején említi a latin nyelvet, a későbbiekben következetesen élő idegen nyelvről beszél… Így úgy tűnik, hogy a latin nyelv a csak a 11-12. évfolyamon lévő szabadon tervezhető órakeretbe illeszthető bele, ami egyenlő e nyelv oktatásának halálra ítélésével. Ez két okból aggályos: egyrészt ez a lépés lényegében olyan, nemzetközileg is elismert, hagyományos szakterületeket ítél lassú elsorvadásra, mint a filológia vagy az ókortudomány. Illetve igen nehéz helyzetbe hoz olyan szakterületeket és egyetemi képzéseket, amelyekhez nélkülözhetetlen a latin nyelv valamilyen szintű ismerete: a régészetet, a levéltáros képzést, de ide sorolható akár a történelemképzés, a történettudomány, sőt a jogi és az orvosi képzés is!

Másrészt ez a lépés a tanulási nehézséggel küzdő tanulókra nézve is nagyon hátrányos, mert számukra menekülési útvonalat jelentett a latin nyelv tanulása a nem vagy csak nagy nehézségek árán teljesíthető kötelező nyelvi érettségik világában. Hisz a latin nyelvben nincs élőbeszéd, nincs magnóhallgatás… Őket ez a változtatás a nyelvi érettségin elbukók közé sorolja.

További probléma, hogy mi történik a Tervezet esetleges elfogadása után a szakjukat és így munkájukat vesztett latintanárokkal. A Tervezet  jóváhagyása előtt vagy ezzel egy időben erről is törvényi szinten kell rendelkezni, hisz több száz ember állását, megélhetését veszélyezteti ez a lépés, és arra kicsi az esély, hogy a mondjuk az 50 év feletti kollégákat átképezzék kínai nyelvet tanító tanárokká…

A Tervezet az első idegen nyelv oktatásában szakít az angol egyeduralmával, és szélesebb palettát kínál. Ez önmagában érdekes ötlet, de több hátulütője van: egyrészt eltér az utolsó 20 év törekvéseitől, másrészt nincs összhangban az európai tendenciákkal sem. Ennél súlyosabb probléma a harmadik szempont: ez a lépés erősen csökkenti az iskolák átjárhatóságát. Ugyanis az első idegen nyelvből nem lehet 2-3 év után egy esetleges iskolaváltásnál behozni a lemaradást. Ha a gyerek kínait tanult 4 évig, és utána iskolaváltásra kényszerül, akkor nem tud átállni angolra mint első idegen nyelvre, és az órarendek a legtöbb esetben nem teszik lehetővé más nyelvi csoport választását.

A Tervezet a 11-12. évfolyamon a szabadon választható keretből 6 órát kötelezően választandónak határoz meg (2.2.1). A szabadon választható keret ilyen nagy mérete azt eredményezi, hogy az utolsó két középiskolai évben lényegében megszűnik az iskolák közötti átjárhatóság, hisz az iskoláknak más és más kínálata lesz a gyakorlatban erre az órakeretre, mert bizonyos tanulói létszám alatt csoport nem működtethető jogszerűen és rentábilisan.

A Tervezet megőrizte a korábbi alaptantervek súlyos tévedését, és fenntartja a heti egy órás tantárgyakat, például etika/hittan, kémia, földrajz. Az elmúlt sok év, évtized világosan megmutatta, hogy érdemi tudást adó, azaz nem készségfejlesztő vagy kikapcsolódást jelentő órát ilyen óraszámban tartani értelmetlen, és majdnem nulla hatásfokú!

A Tervezet az etikaoktatást (etika, hit- és erkölcstan) a korábbihoz képest visszanyesi, és a 9-12. évfolyamon nem állít be órakeretet ezen célra. Ez – mindenféle értékrendi és vallási kérdést félretéve – azért elgondolkoztató, mert pont azokkal az évfolyamokkal teszi ezt meg, amelyek tagjainak éppen születőben van a felnőttkori értékrendszere. Így a Tervezet attól fosztja meg a diákokat, hogy segítséget kapjanak ahhoz, hogy önálló, átgondolt, felnőtt fejjel is tudatosan vállalt értékrenddel rendelkezzenek, és ennek birtokában lépjenek ki a nagybetűs életbe. Ez a Tervezet bevezetőjében leírt gondolatokkal ellentétben van.

Észrevételek a történelem tantárgyat érintő kérdésekhez

 Az általános iskolában bevezetendő tematikus történelemoktatás érdemi alternatív ötlet, de működőképes megvalósításához gondoskodni kell egyrészt a tanárok megfelelő átképzéséről (ez idő- és pénzkérdés, amelyről törvényi szinten kell rendelkezni a Tervezet esetleges elfogadásával egy időben, hogy valóban meg is valósulhasson), illetve olyan munkatankönyvekre lenne szükség, amelyek jelenleg nem léteznek a magyar tankönyvpiacon. Egy ilyen könyvcsalád rendes megírása (szakmai vitával, kipróbálással, lektorálással együtt) 3-5 évet igényel minimálisan, az ilyen logikájú oktatás megkezdése előtt!

A Tervezet elgondolása, hogy az 5-6. osztály tananyaga nem lineáris felépítésű, érdemi alternatíva és jó is lehet. Viszont a 7-8. évfolyamon a 19-20. század történetével elkezdett kronologikus szemlélet a gyakorlatban működésképtelen, mert az előzmények ismerete nélkül csak felületes megértést eredményezhet, így pont a NAT alapkitűzését nem fogja elérni, hogy a történelem ok-okozati, előzmény-következmény hálóját megértsék a tanulók. Logikusabb lenne a korábbi nem lineáris, tematikus felépítést folytatni.

A későbbi (9-12. évfolyam), kronologikus rendű oktatási szakasznál ugyanez a gond: a 9-10. évfolyamon kronologikus rendben, de „klasszikus eseménytörténet és országok történetének bemutatása” nélkül történik az oktatás. Így hiába akarjuk majd az utolsó két évfolyamon megértetni a diákokkal a folyamatokat, ha a konkrét időrendi, történeti, földrajzi, ok-okozati támpontokat nem tanulta meg az eseménytörténet ismeretének mellőzése miatt. Konkrét példán szemléltetve: a közelmúlt balkáni konfliktusa mögött Jugoszlávia belső feszültségei állnak. De ennek oka a szerbek és a horvátok régi keletű konfliktusa, amely kulturális különbségen, a keleti és nyugati kereszténység fölvételén nyugszik. De ebből csak a fogalmakat ismeri majd a gyerek, mert egyik felekezet kialakulásának a történetét sem tanulta meg. Arról nem is beszélve, hogy ez a törésvonal megegyezik a Római Birodalmat kettéosztó Theodosius császár által meghúzott vonallal és a Birodalom kettéosztásával. De ezt az eseményt szintén nem tanulta meg, csupán az egységes Római Birodalom és Bizánc életéről, mindennapjairól lesznek benyomásai. De ugyanez elmondható a szíriai/közel-keleti konfliktusról is, ahol megint hiányoznak a megértéshez szükséges, eseménytörténetre épülő alapok az iszlám terjedéséről, a poitiers-i csatáról, a keresztes háborúkról, az oszmán-török birodalom megszületéséről vagy a kurdok államalapítási kísérletéről és az örmény genocídiumról…

A Tervezet megőrizte a 2012-es változtatásnak a középkori és ókori történelmi időszakot érintő drasztikus visszanyesését. Így miközben a Tervezet célként határozza meg, hogy kialakuljon a tanulókban az európai identitás, amely az antikvitáson nyugszik, addig az ezeket létrehozó ókorról és a középkorról alig tanulnak valamit a diákok. Ez a Tervezet komoly ellentmondása, és nem minőségi történelemoktatást eredményez, hanem történelmi fogalmakkal tarkított mesedélutánt!

A Tervezetben szereplő társadalomismereti anyag többsége nem a történelmi ismeretekre épül, lényegesen eltér az eddigi társadalomismeret címen oktatott anyagoktól, azaz a történelemtanárok felkészültsége nem elégséges ezen tananyag átadásához! A Tervezet bevezetése előtt törvényi szinten megfelelő kereteket kell teremteni a tanárok hiányzó tudásának megszerzéséhez (azaz pénzről és időkeretről kell rendelkezni), de ezen átképzések hatékonysága várhatóan kicsi lesz, mert e tanárok humán beállítottsága miatt az új tudás eredményes megszerzéséhez szükséges más jellegű affinitás többségükből hiányzik.

A Tervezet alapján mind az 5-8., mind a 9-12. évfolyamos tanulási szakaszból hiányzik az emberiség korai történetének, az őskor időszakának oktatása. Ez két szempontból hatalmas baklövés: egyrészt az iskolarendszer nem vértezi fel tudással a diákokat az egyre sokszínűbb és egyre jobban terjedő szélsőséges, tudománytalan, illetve áltudományos nézetekkel szemben, hanem egyenesen kiszolgáltatja őket nekik, hisz teljesen védtelenül hagyja őket. Másrészt megfosztja a diákokat attól – az egyébként a Tervezetben megfogalmazott céltól –, hogy a szaktudományok eredményeit egységben lássák, egy általános és sokrétű világképre tegyenek szert. Az őskor oktatása a legalkalmasabb arra, hogy a természettudományok és a humán tudományok eredményeinek összekapcsolódását, összefonódását, egymásra épülését felismerjék a gyerekek – életkortól függetlenül! Ez a hiány súlyos mulasztás a Tervezet készítői részéről.

A Tervezetben az 5-8. évfolyamos szakaszból majdnem teljesen hiányzik a gazdaságtörténet, míg a 9-12. évfolyamos szakaszban az első és második agrárforradalom hiányzik teljesen, az első ipari forradalom is csak a másodikkal összevontan jelenik meg. Ez mindegyik esetben hátráltatja a diákokat a nagy változások (a középkor, az újkor, a legújabb kor kialakulása) megértésében. Ez a hiány azért is ellentmondásos, mert a Tervezet a természettudományok közül kiemelte és előtérbe helyezte a földrajzot (mind a leíró, mind a gazdaság- és társadalomföldrajzot), és a történelem résznél is ismételten utal a földrajz tantárggyal és annak anyagával való kapcsolatra, az ahhoz való kapcsolódáshoz.

 Összefoglalás

Általános észrevételek

- A Tervezet a sok pedagógus által mindig is vitatott, mára túlhaladott kompetencia alapú oktatásra épül, ezért alapkoncepciójában hibás.

- A Tervezet elképzelése a tananyagcsökkentésről hibás, mert nem oldja meg a rögzített maximális óraszámból eredő gondokat. A rögzített maximális óraszám kérdését kell először újragondolni.

- A Tervezet bevezetése az elfogadása után 3-5 évvel kezdődhet legkorábban, mert a csatlakozó anyagok ennél előbb nem készíthetők el.

- A Tervezet elfogadásával egy időben a koncepcióváltás miatt állásukat vagy egyik szakjukat elveszítő tanárok sorsáról törvényi szinten kell rendelkezni (ingyenes átképzés, anyagi kárpótlás).

- A Tervezetből kimaradtak a hat évfolyamos gimnáziumok. Tárgyalása előtt ez a hiányosság pótlandó.

- A Tervezet tananyagcsökkentése tönkreteszi a felsőoktatást, ezért nem vállalható.

- A Tervezet digitális oktatási változtatásának nincsenek meg a személyi feltételei, és szükség sincs rá.

- A Tervezet ígérete ellenére tovább rontja a természettudományi tárgyak oktatását.

- A Tervezet szerint a felsőfokú továbbtanulás emelt szintű nyelvi érettségihez kötött, ami felesleges és kártékony.

- A Tervezet a latin nyelv oktatásból való kivezetésével komoly károkat okoz.

- A Tervezet több elgondolása csökkenti az iskolák közötti átjárhatóságot, ezért rossz.

- A Tervezet nem szünteti meg a minimális hatékonyságú heti egyórás tárgyakat.

- A Tervezet a korábbihoz képest visszanyesi és a 9-12. évfolyamon egyáltalán nem biztosít órakeretet az etika (etika vagy hit- és erkölcstan) oktatására.

Történelem tantárgy

- A Tervezet bevezetése előtt el kell készíteni az új koncepciójú 5-8. évfolyamos munkatankönyveket.

- A Tervezetben az eseménytörténet negligálása megakadályozza a történelmi folyamatok megértését, ezért rossz.

- A Tervezet az ókor és a középkor történetének oktatását tovább csökkenti, így az európai identitás kialakulását nem segíti, hanem gátolja.

- A Tervezet társadalomismereti anyagának oktatásához nem rendelkeznek elégséges tudással a tanárok.

- A Tervezetből hiányzik az őskor oktatása, ami az áltudományos nézetek térnyerését erősíti fel.

- A Tervezetből lényegében hiányzik a gazdaságtörténet.