A sajtó a minap adta hírül az örvendetes változtatást: a diákparlament/Diákparlament (eleddig nem találkoztam ezzel a nagy múltú országos szervezettel, így nem vagyok tisztában a nagy kezdőbetű helyesírási kérdésével…) kezdeményezésére a jövőben lehet a „már lezárt tanulmányú tantárgyakból” (pl. földrajz, kémia) is előrehozott érettségit tenni. Olyan apróságok nem derültek ki a hírekből, hogy ez azonnal hatályos-e, vagy betartva az oktatási törvényt csak a két év múlva érettségire jelentkezők számára él a lehetőség. De nem ez a gond. Hanem az, hogy egy tipikus, átgondolatlan hangulatjavító intézkedést hoztak. A politikai életet szemlélve érthetően: a választások után, az elvesző legfiatalabb szavazóréteg visszaszerzésére tett kísérlet tanúi vagyunk. Hogy eredményes-e egy ilyen lépés, azt nem tudom, de iskolai szempontból ritka nagy baklövésnek kell nevezni. Ugyanis a kétszintű érettségi bevezetése után 10 évi küzdelembe került a rendszeralkotók hülyeségéből és hozzánemértéséből fakadó hibák enyhítése. Így például az előrehozott érettségik mederbe terelése. Most egy tollvonással ismét a kiindulási pontra kerültünk vissza. Mint egy gagyi társasjátékban…

 Mi a gond, a szakmai probléma a döntéssel?

 Egyrészt az, hogy a legjobbak kivételével az előrehozott érettségire való készülés a többi tantárgy rovására megy. Mert miközben a nyelvi előrehozott érettségire és az ehhez szükséges osztályozóvizsgák letételére készül a fiatal, vagy az informatika és most már  kémia/földrajz/ének/fizika előrehozott-ra, addig értelemszerűen kevesebb energiája, ideje jut például az amúgy kötelező érettségi tantárgyként szereplő matematikára vagy történelemre. Amelyet ugyanúgy, változatlan iskolai életritmusban kell tanulnia. Egy ilyen diák számára nincs „érettségi szünet” vagy hasonló enyhítés. Miért is lenne? Ez az ő többletvállalása…

Másrészt tévedés azt gondolni, hogy a legjobbak fognak élni ezzel a lehetőséggel. Az előrehozott érettségi bevezetése óta eltelt évek világosan megmutatták, hogy boldog, boldogtalan megpróbálja. Mert a "tanárok úgy se tudják felmérni a képességeimet"... vagy "mert jogom van hozzá...", "így több energiám lesz a kötelezőkre felkészülni...", "ha meg nem sikerül, akkor jövőre újre megpróbálom, vagy teszek egy szintemelőt..." Ez utóbbi gondolat/indoklás a legfájóbb, mert világosan mutatja, hogy nem az érettség mérése/bizonyítása történik. A jelenlegi szabályok szerint minden következmény nélkül megtehető, hogy ha rosszul sikerül az írásbeli, akkor nem jelenik meg a delikvens a szóbelin, és semmi nem történt. Az, hogy X ember felügyelt, javított, adminisztrált, nyomtatott, várta őt a szóbelin nem számít....

Harmadrészt az írásbeli érettségik alatt tartja sok iskola az osztálykirándulást, ami praktikus és kényelmes megoldás. Igen ám, de ha Józsika „előrehozottat” tesz valamiből, akkor vagy az írásbeli időpontja ütközik (az angol nyelvnél ez tipikus probléma), vagy (érthető módon) fontosabb neki a készülés, mint az osztálykirándulás. Így az utolsó két középiskolás évében, amikor még fogékony az ifjú, amikor a későbbi életét meghatározó közösségi kapcsolatait még lenne lehetősége megerősíteni a közös élmények révén, akkor kimarad ebből…

 Mindez azért alakult így az egyszerű „szavazatvásárláson” túl, mert a sok okos döntéshozó csupán két alapkérdést nem vett figyelembe, nem gondolt végig:

- az érettségi az érettség vizsgája, vagy „csak” egy záróvizsga?

- a középiskola csak tudásátadásról szól, mint egy tanfolyam, vagy nevelő és közösségépítő feladata is van?

Ha esetleg a „műfajt” ismerőket (a tanárokat) is megkérdezték volna, akkor nem csináltak volna (ismét) marhaságot…

 A legfájóbb az egészben az, hogy mindez egy (papíron) keresztény-konzervatív értékrendű törvényhozás idején történt.